36.fejezet

Jasmine szemszöge:

 

Az egész nap annyira csodálatos volt! Hiába nem Burton volt az, akinek igent mondtam, ez a nap mégis oly tökéletes! Edgar beszéde… Nos, amit ő viccesnek szánt… Inkább a kínjukban nevettek az emberek. És az a nő akit felkért táncolni, te jó ég!

Harryt Louis váltotta. Beszéltünk a pár percben sok mindenről, úgy ahogy az elmúlt napokban. Ellenben most érződött rajta, hogy ha nem is nagyon, de azért megadta a módját az ünneplésnek.

Őt Burton váltotta. Vörös tincsei kuszák voltak, mint mindig, szemei csillogtak, kavarogtak mint a tó sötét, koszos vize. Szeplői úgy ugráltak, ahogy arca felvette a formákat beszéd közben.

- Biztos nem akar tőled semmit a férjed? – kérdezte az utolsó szót undorodva kiejtve.

- Semmit az ég adta világon. Szerelme van. Ismerem is mindkettejüket annyira, hogy tudjam, nem tennének semmi olyat, ami ellenünk van. Főképp nem Harry. Ő a légynek sem ártana!

- Ha egy rossz mozdulatot is tesz feléd… Sosem akarlak más kezei között látni! Így is végig kellett néznem, ahogy az oltáron ő csókol meg helyettem…

- És ezt az ő szeretője is átélte. Pár csóknak tűnő szájra-puszi semmi. Még ez a legjobb megoldás.

- Én is meg akarlak csókolni! – mosolygott pimaszul. Fene sem tudja, miért áll jól neki egy egyszerű mosoly.

- Holnap. Holnap mindent megteszünk, ami eddig kimaradt! – mondtam s észrevétlen megsimítottam a karját. A zene egy picit elhalkult, új szólam vette kezdetét. Ő elengedett, majd mosolyogva biccentett.

Én most igyekeztem eltűnni a tömegből, nehogy még egy kérőm akadjon. Az étterem hátsó udvarába érkeztem, teljesen kihalt volt. Árnyékok terültek szét. A kerítés, a fa és az ódon épület hatalmas fekete takarót terített a kert egy részére.

Csak álltam valahol a holdfényben és az égboltot figyeltem. Ahogy apró szürke felhők úsztak el a hold előtt, igen festői látvány volt. Egy szomorúfűz görnyedt egy pad fölé, az ágak szonettje apró csíkokra hasonlított. A lehűlt levegő gyengéden telepedett a vállamra.

Ebben a minutumban egy jeges érintés is a vállamon maradt, bár épp ellenkezőleg, erősen ragadott meg az ismeretlen karja. Erőteljesen rántott hátra, egyenesen a házfalnak tolt. Már két karral szorított, tökéletesen kivehető volt a férfialak.

Próbálkoztam mocorogni, kivenni ki az, de egyszerűen túl sötét volt. Mikor sikerült végleg leszorítania, pár percen át hallgattuk a szél hangos zúgását, majd megszólalt.

- Miért épp ő…? – kérdezte és feje előre bukott.

- Zayn?

- Miért ahhoz a kis mocsadékhoz! Még Burton Imvert mellett is szívesebben látnálak! Te pedig pont kifogod ezt a féreg Stylest!

- Miket beszélsz te Zayn?  Te részeg vagy!

- Az elmúlik, de az orosz egy életre az marad, ami! Átkozott kis piszok…!

- Ne beszélj így! Egyáltalán mi okod van őt ócsárolni? Ezerszer jobb ember nálad!

- Persze, aki a saját nemét szereti az csakis jó ember lehet igaz? Szeretlek Jasmine, meg akarlak védeni! Ki tudja mit rejteget a világ elől ezen kívül!

- Elvette az eszedet az alkohol! Azt sem tudod mit beszélsz! Méghogy Harry…! És hogy te szeretnél engem? Azt kétlem! – mondtam védekezésképpen, de tényleg végtelenül lehetetlennek tartottam, hogy ő engem szeressen. 

Lehajtott fejjel mormogott valamit, majd felnézett rám és… megcsókolt! Részegen is jobban le tudott fogni, mint gondoltam. Rugdalództam, tapostam a lábát de nem használt, csak nem akart tőlem elhátrálni. Egyszerűen nem hagyott ellenkezni, szabadulni, csak mikor ő úgy gondolta, hogy elég, akkor hajolt el tőlem.

- Hidd el! Már olyan régóta el akartam mondani!

- Idióta vagy! Ha akarnám sem lehetne! Nem érdekel mióta szeretsz, meghallgatlak és aztán ajánlom hogy eltűnj! Most pedig engedj el! – morogtam idegesen. Annak ellenére, hogy az egykori bajtársam megcsókolt, nem gyűlöltem meg őt. Azért sem mert szeretett. Egyszerűen őt nem tudtam gyűlölni!

Elengedett, én pedig félre álltam a faltól és elkezdtem leporolni magamat. Meghallgatom aztán elmegyek. Akármiket is állít majd, nem vitatkozok, akárkit ránt bele, nem védem meg őket. Reggelre úgyis elfeledi minden szavát.

- Tizennégy esztendő. Ennyit vártam, gyűjtöttem a bátorságot hogy megtegyem, amit az előbb. És pont az esküvőd napján tettem meg. Szebb lett volna az oltárnál, de így is jó… - ezen a mondaton legbelül elképedtem. Kívül csak annyi mutatkozott, hogy karba tettem a kezemet. – Amióta ismerlek azóta vagyok oda érted! Csodálva figyelem minden mozdulatodat, mikor Tomlinsonékhoz kerültünk, folyton megbújtam a könyves szekrények mögött. Azt bámultam, miképp fut végig az ujjad a könyvek gerincén, vágyakozva néztem ahogy nyújtózkodsz fel a könyvért, legbelül segíteni akartam levenni. De te megoldottad. A lábtámlára álltál okosan és úgy vetted le a könyvet. Sokat hallgattam ahogy dudorászol, ismerős volt. Talán még azelőttről, hogy találkoztam a fiúkkal, nem tudom. Egyszerűen idegesített a tudat, hogy nem védhetlek  meg a szellőtől is, nem ölelhetlek át amikor akarlak! Mikor a férjed elment tőlünk, egyik este elhatároztam, hogy kiderítem igaz-e amit Louis állított, hogy összejársz az Imvert fiúval. És így volt. Láttalak férfiruhában és meg kell mondanom neked, még az is tökéletesen mutatott rajtad. Viszont aznap este kissé megtörtem. A lényeg az, hogy most megtettem. És ezerszer újra ezt tenném! Nem akarom, hogy egy olyan emberrel légy egy légtérben, aki a saját nemét, a férfiakat szereti!

- Ő csak Louist szereti… - csúszott i a számon, mire furcsán nézett rám.

- Te tudtál róla?

- Igen, végig. És ez az egész nem Harry hibája, Louis erőltetett rá mindent, amíg szerelmes nem lett. Ismered már őt régóta, tudod hogy mindent megszerez amit akar. S bár az én szememben sem egy gyönyörű dolog amit tesznek, de Harry miatt elfogadom. Mert jó barátom és most ennek a házasságnak köszönhetem, hogy jobban alakul minden, mint bárki mással. Burt-höz sosem adtak volna feleségül, de Harry mellett elmehetek vele! Most pedig elmegyek. Elmondtál mindent amit akartál?

- Nem. Mond meg, hova járnak együtt. Tudni akarom!

- Minek ütöd ebbe az orrodat? Az ő dolguk mind! Miért érdekel egyáltalán? Elmennél melléjük harmadiknak?! – kérdeztem idegesen. Pontosan tudtam, hogy nem kedveskedni akar majd nekik.

- Persze hogy nem! De szívesen elmondom, ha kapok még egy csókot! – mondta vigyorogva.

- Ha elmondtad, megkapod. – egyeztem bele,mert tudtam most hogy tudok majd bújni az ígéret alól.

- Fel akarom égetni a helyet, pontosan akkor, mikor ők is ott vannak! Édes álmaik közepette akarom, hogy meghaljanak! Keljenek arra egymás karjaiból, hogy ég körülöttük minden. Kapjon lángra a hajuk, ordítsanak ahogy a lángok nyaldossák a mezítelen testüket. Kerüljenek pokolra mielőbb! Csak mond el hol a hely és megszabadítalak egy szörnyű embertől.

- Neked elment a maradék eszed is! – mondtam, majd elindultam befelé. Ő megragadta a csuklómat, arcán tenyérbe mászó vigyor ült. Tudtam mit akar. Szembe álltam vele, s mikor ő elkezdett felém hajolni, egyszerűen lefejeltem, olyan erősen, amennyire csak tudtam. Aztán pedig szédülve, de szaladtam befelé. Nem érdekelt mi lesz vele, de a közelében nem maradhatok. Inkább bent kerestem meg Burtont.

Amint meglátta, hogy kissé kótyagos vagyok, rá is kérdezett az okára. Röviden, halkan elmondtam neki miket csinált Zayn és visszafogtam, hogy ne menjen ki és verje agyon a félájult fiút. Mert ezt is kinéztem volna belőle. A szemei szikrákat szórtak, mikor visszafogtam. Mondtam, hogy inkább szerezzen vizet. Megfájdult a fejem s nem tudtam mit tenni ellene.

Ő pedig elment. Hozott vizet, és leült mellém, figyelt rám, hogy minden rendben legyen, ne ájuljak el. Egy idő után megjelent Harry is, Louissal sugdolózott valamit, majd ide jött. Burt félrehúzta, nem hallottam mit beszéltek. Ez az este már csak arról szólt, hogy eltűnjünk észrevétlenül…

Sziasztok! Nos, ez most jóval rövidebb lett, mint szokott, de azért remélem még jó! :)