21.fejezet

Harry szemszöge:
 

Bizonyára elbóbiskoltam, mert arra ébredtem, hogy Louis a vállamat rázogatja. Nagyokat pislogtam rá, kissé kótyagosan. Míg ő teljesen felöltözve állt felettem én teljesen meztelenül feküdtem, egy egyszerű kis paplannal betakarva. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír. Louis megengedett magának egy kis mosolyt.

- Tekerd magadra a paplant és gyere. Van meleg víz és szappan. Hozom a ruhádat. – mondta és a kezét nyújtotta. Én megragadva azt, felültem, majd letettem a lábamat a padlóra. Ő felhúzott, de a lábaim cserbenhagytak, ezért el kellett kapjon. Fél kezemmel a paplant csavartam magamra, a másikkal támaszkodtam rajta. – Meg tudsz állni egyedül?

- Net hiszjek. – csóváltam meg a fejemet.  Megfogta a kezemet amivel támaszkodtam és átdobta a válla felett, hogy rácsimpaszkodva, tudjak támaszkodni.

- Gyere. – lépett kicsit előre és hála égnek, járni még tudtam. Óvatosan támogatott el egy kis szobáig, aminek a közepén egy kád állt, egy tükrös asztalon egy lavór méretű tál, mellette egy 

kancsó. Akádban majdnem csurig volt a víz. Két akasztó volt a falba rögzítve. Egyiken egy törülköző lógott, a másikon pedig semmi. Biztos arra akasztják a ruhákat. Ezen kívül, még egy szúette szék is állt a kis helységben.

Louis elsétált velem a kád széléig, ahol levette a kezemet a nyakából és a kád szélére támaszkodtam. Ő óvatosan beletette a kezét a vízbe, majd kivette és lerázta.

- Nem forró, és nem is hűlt ki. Nézd meg, hogy nem-e túl meleg, aztán segítek belemászni. – mondta halkan, hangja szinte simogatott. A kezemet belecsúsztattam a vízbe, ami kellemesen meleg volt.  – Jó lesz? – kérdezte, mire csak bólogatva tudtam választ adni. Nem tudtam megnyikkanni sem, valami okból kifolyólag.  – Segítek levenni a paplant. – ezzel szorosan rám tekert anyagot elkezdte lehámozni.

A szobában csak pár gyertya pislákolt, de tudtam, hogy azok is megvilágítják majd a pirulásomat. Mikor az anyag már nem érintette a testemet, Louis ledobta azt a székre és megfogta a derekamat.

- Lépj bele nyugodtan, tartalak. – mondta bíztatóan, én pedig csináltam. Két kézzel kapaszkodtam, ő is tartotta a derekamat és ennek hála be tudtam lépni a kádba. Óvatosan csúsztam le ülésbe, a víz így egészen a kulcscsontomig ért. Ki akartam próbálni valamit, amit eddig nem tehettem meg csak otthon, de jobbnak láttam előtte őt is megkérdezni.

- Elmerülhet? – néztem rá, miközben a kád falának támasztottam a  fejemet.

- Amihez csak kedved van. – mondta, és szája szélében egy apró mosoly ült. Én nagy levegőt vettem és lecsúsztam a víz alá. Az orromból előtörtek a buborékok én pedig hallgattam, ahogy bugyogva érkeznek a felszínre.

Amikor feljebb toltam magamat, a vizes hajam az arcomba tapadt. Prüszkölve simítottam oldalra a most egyenes tincseket.  Rég éreztem már ilyen kellemes meleg vizet. A testemet is átjárta vele a meleg, amitől kissé álmos lettem.

- Ide rakom a ruhád, a törülköződet és a szappant. Én visszaviszem a paplant a szobánkba. – ezzel megfogta a fehér rongyot és elindult az ajtó felé.

-Net! Net megy el, kér!

- Csak elviszem a paplant és már itt is vagyok.

- Kérek! Papljan ér rá megyünk vissza?

- Jó, igazad van. Most boldog vagy? Itt maradok. – mondta komolyan, de a szája széles mosolyra húzódott.  Szememmel minden mozdulatát követtem, ahogy a ruhámat felvette a székről, leült, majd a ruháimat az ölébe tette. A paplan rádobta a támlára, majd felém fordulva a térdeire könyökölt. - Nem fáj semmid?

- Olyan érzés, mint hangyja mászkál bőr alatt. Érzem kéz és láb.

- Szóval zsibbadsz… Akkor majd én megmosdatlak. Ez a legkevesebb.

- Net kell! – jelentettem ki gyorsan. Nem szeretem, ha akárki is pucéron lát.

- Ne legyél szégyenlős, tudod, hogy már láttalak így! - hangja kellemesen lágyvolt. Belegondolva ez elmúlt este eseményeibe, még jobban belepirultam.

Louis felállt, letette a ruhát a székre és elment a tükrös asztalhoz. Annak a széléről felvette a szappant. Mikor a kád mellé lépett, feltűrte az ingét és leguggolt. A mosolyától annyira hevesen vert a szívem, hogy csak arra tudtam figyelni és megint el tudtam volna tűnni a víz alatt.

- Gyere, dőlj előre. – mondta halkan én pedig átkarolva a térdemet, rá dőltem.  Egy pillanat alatt bevizezte a szappan és már éreztem is, ahogy a kezében tartva végigsimít vele a vállamon. Kissé megborzongtam, mikor a másik tenyerével végig simított a beszappanozott vonalon. A kezei szinte cirógattak, annyira gyengéd volt. Egyetlen heves mozdulata sem volt, talán soha nem ért még hozzám ilyen gyengéden.

Azt kívántam, bárcsak állandóan ilyen lenne. Nem csak velem, hanem mindenkivel, mert tudom, hogy nem csak elbeszélget az emberekkel. Saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen amikor ellenszenves neki valaki. És úgy érzem, hogy az akkor első nap kapott pofonok még csak a töredékei voltak az erejének.

- Min gondolkodsz? Túl sok ideje bámulsz előre. Beszélgessünk, olyan nyomasztó a csend…

- Mit aka’sz beszél?

- Nem tudom. Például a családról… - mondta, miközben a szappanos kezét a vállaimra simította újra. – Még mindig nem árultad el a nevedet.

- Net szerjetném… - fordítottam el a fejemet, hogy ne lássa a fanyarú arckifejezésemet.

- Persze, megértem. Ha neked így jó, akkor legyen, én nem erőltetem rád. Csak az érdekel, hogy miért titkolod? – kérdezte. Egy kicsit hátrébb csúsztam, ezért abbahagyta a vállaim mosását. Felé fordultam, immáron kisimult arccal.

- Net tudok, megértel-e. Ért az ok, ami’é net mondok el. Félek, néze’ rám más…

- Azt hittem érzed, hogy veled kapcsolatban mindent tolerálok .

- Mi toélár? – kérdeztem vissza. Láttam ahogy a szája megint széles mosolyra húzódik, vállai kissé remegnek a visszafojtott nevetéstől. Egy szempillantással később megkomolyodva köhint egyet.

- A tolerál annyit jelent hogy elvisel, eltűr, megért. Bármilyen elődöket takar a neved, az én szememben sem több, sem kevesebb nem leszel. Az vagy aki és nem a szüleid, nagyszüleid jellemeznek. Én téged szeretlek és nem őket. – mondta. Senki nem beszélt nekem ilyen szépet, soha. Boldog voltam, hogy ő van nekem.

Ezek után már bíztam benne, hogy tényleg nem néz rám máshogy. Pár pillanat erejéig, erőt gyűjtöttem, hogy ki tudjam mondani a mindössze hat betűből álló nevet.

- Ztylz. Otthon így ejtik apá nevét. Azt hiszjek, te mond papa neve S-el.

- Edgar Styles a nagyapád?

- Da. – fordultam el újra. Nem akartam látni az arcát, attól féltem, túlságosan is eltérne a reakciója attól, amit én elképzeltem. Tudtam, pontosan tudtam, hogy mi lesz az első kérdése.

- Miért hazudtál? – tette fel a kérdést, miközben tovább simította a bőrömre a szappant.

- Azt gondol, odaadnátok papa vigyen e’.

- Hát nem akarnál elmenni vele? – kérdezte bágyadt hangon.

- Mijé’t akarnék?

- Mindenki gazdagságra vágyik. Te nem akarnál pénzt szerezni, hogy új életet kezdhess itt?

- Akjarok, csak net erre. A pénzet küldenék haza. Én net akar lenni gazdag nagyúr. Net vagyjok én olyannak való Louis! Te net hagylak itt papa miatt.  Pénz net érdek!

- Fordulj felém, kérlek. – mondta, kissé remegő hanggal. Én megtettem, s nem láttam mást, csak egy könnyesen csillogó szempárt és kissé remegő ajkakat. - Komolyan is gondolod? Hogy soha nem hagynál itt, csakhogy gazdag lehess?

- A legkomoly. Te soha, semmijé. Örökké melletted akjarok marad!

- Ezek nagy szavak. Nem szabad velük csak úgy dobálózni! – mondta halkan. Amint pislantott egyet, kicsordult egy csepp a szeméből és gyorsan végigfutott az arcán. – Az örökké nagyon hosszú idő…

- Múlik rajtam, mindig mellettjed lesze’!

- Már volt valaki, aki ezt mondta nekem… Remélem, neked hihetek. – mondta, minden eddiginél halkabban. Nem várta meg, hogy válaszolok, csak némán felállt és elvitte a szappant a tükrös asztalhoz. Én hátradőltem és megint elmerültem a sápadt színűvé vált vízben. Mikor felbukkantam és kisodortam a vizes tincseimet az arcomból, ő még mindig a tükörképét kémlelte az asztal előtt.

Talán valamit elrontottam? Rosszul tettem volna, hogy elmondtam? Biztos nem kellett volna… Ez is az én hibám, mint minden…

- Harry. – mondta a nevemet. Ő felém fordult, én óvatosan ránéztem. – Kiszállsz? Vagy még ázol egy kicsit? – kérdezte halvány mosolyt varázsolva az arcára. Sosem értettem, hogy képes ilyen gyorsan hangulatot váltani…

- Kérek addjad törölközö. És kimenné’ kér? Szerjet egyedül…

- Ahogy akarod. Megvárlak az ajtóban. – mondta ismét ridegen, miközben közelebb tette a széket amin a törölköző van, a ruháimmal. Hátat fordított nekem, és nem szólva semmit, kilépett. Engem egy pillanatra megcsapott a hűvös levegő, ami beszökött az ajtón.

Valamivel megbántottam volna?

Sziasztok! Nos, megint kint az új rész. :) Sanyi, mellesleg, emiatt a fejezet miatt kaptam össze a másik végét. Előre is köszi a kommenteket! <3

20.fejezet

Louis szemszöge:

Hosszan, lassan és érzékien csókoltam meg az ajkait, amit ő boldogan viszonzott. Nem akartam nagyon belefolyni, inkább lassan végigvonultam állvonalán, majd a füle mögötti lágy részre tapadtam és elkezdtem szívni, óvatosan.

Száját egy halk sóhaj hagyta el, mire elindultam lefelé, a nyaka irányába. Pár napja már próbáltam kideríteni, hogy hol van az a bizonyos pont, ahol a legérzékenyebb, de még nm jártam sikerrel. Most bőven van időm kideríteni.

Lassan haladok, nemsokára az álla alatti hajlatot puszilom meg. Ennél a pontnál egy mélyről jövő sóhaj szakad ki a száján, így ezt a pontos elkezdem szívni.

Apránként onnan is elindulok lefelé, egészen a kulcscsontjához, le a mellkasára, ahol a mellbimbóit is szívogattam egy kisebb ideig. Ajkait elhagyó hangos sóhajok bíztattak arra, hogy csináljam tovább és tovább. A kezemet a hasára simítottam, ami meghullámzott a tenyerem alatt.

Fél kézzel kezdtem el gombolni az öt gombos nadrágot, lassan, bár tudtam volna gyorsabban is, de nem akartam.

Első gomb…

Második…

Harmadik…

Negyedik…

És elértem az ötödiket, amit most a szokottnál ügyetlenebbül kapcsoltam ki.

Felhajoltam, még nem kezdtem ott lenn semmit. Harry karjai a feje mellett voltak, két kisebb háromszöget alkotva. Elhelyezkedtem, a kigombolt nadrágja fölé ültem. Arcához hajoltam, hogy közelről csodálhassam a szemeit. Most köd ült bennük, a színe is változott. Méregzöld színű lett.

Óvatosan lehajoltam lopni tőle még egy csókot, mielőtt elkezdeném. Harry gyengén viszonozta tettemet, majd mikor elváltak ajkaink, feje visszazuhant a párnájára.

Elkezdtem róla lehúzni a nadrágját, lassan, ezzel is kínozva őt. Teljesen lehúztam róla és félredobtam. Férfiassága merevedve nézett felfelé. Kezemmel a combját simítottam, majd óvatosan köré fontam a kezem, ezzel nyögésre késztetve.  Lassan húzogattam neki és arra következtettem, hogy élvezi. Minderre abból jöhettem rá, hogy a fejét hátra hajtotta, kezével a lepedőt markolta.

Lassan kezdtem el gyorsítani, mire nyöszörögve elfordította a fejét jobbról balra.

- Tetszik ez Harry?

- Da! Bol’she!

- Angolul, hogy értsem! – szóltam rá, kicsit gyorsítva. Még viszonylag nem diktáltam gyors tempót.  Ajkait összepréselte, szemeit lehunyta.

- Kérek tová’! – mondta. Én kicsit közelebb hajoltam a férfiasságához, és óvatosan megnyaltam a makkját. Harry nem tudott magával mit kezdeni, csak nyöszörgött. Lassan vettem a számba, kicsit szívogattam, amitől kissé megrándult a csípője. Igyekeztem hosszan a számba engedni, de öklendeztem volna tőle, így csak bizonyos mértékig tehettem meg.

Egyre hangosodó nyögései engem is feltüzeltek, belülről égetett a vágy, hogy abbahagyjam és magamévá tegyem, most rögtön, de az ő és az én érdekemben, vissza kellett fognom magamat. 

Egyik kezével belemarkolt a hajamba, ezzel kicsit jobban betolva a számba a férfiasságát. Én gyorsítottam, ő pedig olyan erővel húzta a hajamat, hogy azt hittem, menten kiszakad a fejemből az, amit markol.

- Louis… - zihálta ki a nevemet két nyögése között. Éreztem, hogy a férfiassága kissé megremeg és egy minden eddiginél hangosabbat nyögve engedi a számba az élvezetét.

Én mindent lenyeltem, ő pedig kicsiket markolgatott a hajamba és lihegett. Lassan emelkedtem fel, keze lecsúszott a hajamról. Kicsit elfeküdtem én is, és figyeltem, ahogy mezítelenül piheg mellettem. Arca sima volt, ajkai elnyíltak, a levegőt az orrán át vette. Szemei lehunyva tartja, próbál megnyugodni

A kezemmel a vállát cirógattam meg, de ő még nem is rezdült.

-  Harry. – szólítottam meg halkan. Ő sehogy sem reagált a megszólításra. – Harry, megengeded, hogy tovább menjek? – kérdeztem. Egy határozott, jól látható bólintás volt a válasza.

Elkezdtem felállni és gyorsan gombolni a nadrágomat, hogy ne legyen már ezzel több gond. Egyszerűen félre dobtam az övéhez, majd Harry lábai közé térdeltem.

- Gyere. – nyújtottam a kezemet felé, mire ő kinyitotta a szemét és megragadta a segítségem. Felhúztam őt, maga pedig próbálkozott takarni a péniszét. Arca pírba öltözött, nem tudta, hova kapja a tekintetét a férfiasságomról, mert mindig visszatévedt rá. – Nézz csak nyugodtan engem nem zavar. – mondtam, mire megrázta a fejét és tincsei is elindultak a maguk útjára. Szemeit összeszorította, majd kinyitotta és egyenesen a szemembe nézett. – Gyere, tedd szét a lábad és ülj az enyémre. – adtam a parancsot.

Ártatlan, megszeppent arccal nézett felém, de cselekedett.  Nem ült sem az ölembe, sem a térdemre, majdnem a combom közepére, de ez így volt tökéletes. Megszeppent arccal várta, hogy mit kérek tőle következőleg.

- Figyelj rám, jó? Hajtsd a fejed a vállamra, és harapd meg, ha fájna amit csinálok.

- Net fogok harap. – rázta meg a fejét, a hangja pedig olyan volt mint egy megszeppent öt esztendős gyermeké.

- Csak csináld amit kértem. – mondtam halkan, miközben egy ujjamat végigfuttattam a gerincén. Ő kissé megborzongott tettemre. Szempillái megrebbentek, de a szemembe nézett továbbra is.

- Mijért?

- Két okom van. Az első hogy ne szenvedj magadban. A második, hogy érezni akarom legalább a töredékét annak, amit te fogsz! – mondtam továbbra is a szemébe nézve. Állta a tekintetemet, még csak nem is pislogott. A szemei nemhogy nem tükröztek félelmet, annál inkább eltökélt volt a tekintete.

Eztán a fejét a vállamra hajtotta, éreztem a szuszogását rajta.

Az egyik ujjamat megnyálaztam, majd az ujjammal elkezdtem ingerelni az ánuszát. Harry egy remegő sóhajt hallatott, hozzám dörgölte arcát és kissé megemelkedett.

- Óvatos leszek, ígérem. – szóltam és óvatosan feltoltam az ujjamat a fenekébe. Éreztem, ahogy a fogai épphogy súrolják a bőrömet, én pedig örültem, hogy azt teszi amit kértem.

Az ujjam lassan mozgott előre-hátra, a foginak szorítása is egy kicsit erősödött, ezért igyekeztem óvatosan csinálni amit műveltem. Amikor az ő szorítása enyhült, erőteljesebb mozdulatokat tettem. Pár perccel később, kiszaladt a száján egy apró, gyorsan elhaló nyögés és én is úgy éreztem, hogy éppen itt az ideje a következő ujjamnak is.

Amint azt is felcsúsztattam Harrybe, ő erősebben harapott meg, én pedig kicsit felszisszentem. Akarva akaratlanul, de fájdalmat kell okozzak neki… Remélem, nem vágom el magam teljesen és nem gyűlöl majd meg ezért. Igyekszem annyira óvatos lenni, amennyire csak lehet, de nem megy egy bizonyos foknál jobban.

- Harry, kibírsz ennél többet? – suttogtam a fülébe aggódva. Arra számítottam, hogy mikor elhajol tőlem, egy könnyes szempárt látok majd, de nem. A szeme nem mutatott semmit. Biztos vagyok benne, hogy titkolja az igazat, mert nem hinném, hogy a fájdalmat sem érzi, azután hogy ennyire erősen harapott belém.

Hozzám hajolt és megcsókolt, lassan, érzékin. Mikor elhajolt, megint a szemembe nézett. A hideg végigfutott a gerincemen attól az érzelem mentes tekintettől.

- Hiszjek, ez volt jo váljasz.

- Gyere, feküdj le és tedd szét a lábadat. – adtam ki a következő feladatot, miközben kicsúsztattam belőle az ujjaimat. Ő hátradőlt az ágyon, úgy téve ahogy kértem. Szemét lehunyta, arca pírba öltözött.

Fölé mászva, fél kézzel egyensúlyoztam, a másikkal magamat irányítottam. Mikor a férfiasságom nekiütközött a testének, elfojtottam magamban egy nyögést.

- Lazíts. Ne feszítsd meg az izmaidat, akkor csak rosszabb lesz. – mondtam, ő pedig hevesen bólogatott csukott szemmel. Én nagy levegőt vettem és előre nyomultam.

A keze belemarkolt a paplanba, a száját összepréselte, a szemét erősebben szorította. Nem tudtam mit csináljak. Gyors legyek és kevés ideig több fájdalmat okozzak neki, vagy több ideig keveset?

Eszem helyett a testem döntött. Egyetlen erős lökéssel a férfiasságom teljes egészében belé préselődött. Harry elkapta a feje felett a támlát, fejét vicsorogva hajtotta hátra, de meg sem nyikkant.

Óvatosan ráhajoltam a testére, mellkasunk összeért, én pedig gyengéden kezdtem csókolni a nyakát, hogy eltereljem a figyelmét.

- Ha nem is mindent, legalább egy részét engedd ki. Ne tartsd magadban, csak rosszabb lesz. Ne feszíts, próbálj megnyugodni. – mondtam halkan, ő pedig hallgatott rám. Hangosan nyöszörgött, teste elernyedt. – Szólj, ha csinálhatom tovább. – mondtam és igyekeztem nem mozogni. Amikor kicsit is mozzantam, a karja megfeszült a támlán.

Pár perc elteltével, fejét előre billentette, szemei lehunyva voltak, nagy levegőket vett. Egyszerűen bólogatni kezdett. Jobbnak láttam rákérdezni.

- Biztos? Ne várjak még? – megrázta a fejét, hogy ne. – Biztos?

- Konechno! Csinál! – mondta. Hangja kiolvashatatlan volt.

Megint óvatosan mozdultam, az arcát figyelve. Semmi reakciót nem mutatott, ezért fojtattam. Igyekeztem lassan, óvatosan csinálni, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzak neki. Szememet lehunyva koncentráltam, hogy ne gyorsítsak hirtelen, amikor megéreztem két kart fonódni a nyakam köré. Ezt jelnek vettem, hogy gyorsíthatok.

Mikor a szájából meghallottam az első nyögést, teljes lelki nyugodtsággal adtam át magamat is a élvezetnek, extázisnak. Egy idő után fél kézre támaszkodtam, a másik kezemet testeink közé vezettem és gyengéden megmarkolva péniszét, húzogatni kezdtem.

Torkából egy számomra ismeretlen, hörgésre leginkább hasonlító hang tört elő. A csípőm egyre hevesebb iramot diktáltam, Harry is egyre jobban vonaglott alattam.

- Lújisz… - arcára pillantottam, amikor furán ejtette ki a nevem.  Vonásai egyre többször váltottak grimaszosba. Fejét jobbra-balra dobálta és egyre csak hajtogatta a nevemet. Egy perc sem telhetett bele, hogy egy újabb, minden eddiginél hangosabb nyögést hallasson és gyönyörének mellékterméke a hasára került.

Nekem sem kellett már sok, hogy át essek azon a bizonyos ponton és belé élvezzem. Tolásaim lomhábbak, mégis erőteljesebbek lettek, majd pár másodperccel később, megtörtént, 

belé lövelltem az élvezetemet. 

Csak annyi lélekjelenlétem volt még, hogy kivegyem a kezemet közülünk és mellé dőljek, ne őrá. Teljesen kifulladva, zihálva, ziláltan feküdtünk egymás mellett.

- Louis… - mondta ki a nevem, immáron normálisan. – Ez… Ilye’ még net ad senkji. Net volt olya’ rossz, mint gondolok.

- Sajnálom, hogy fájt.

- Volt má’ rosszjab is. Louis… Tudjok valahol füröd? – kérdezte kissé pirulva.

- Van itt egy elviselhetően tiszta közös fürdő. Akarod azt használni?

- Da. Lenne jo. – bólintott.

- Rendben, nemsokára visszajövök. – mondtam, ezzel elkezdtem felvenni a ruhámat, hogy elinduljak megkeresni Mrs. Bennet-et. 

Sziasztok! Nos, igen, ez egy igen gyenge fejezet, koromnak is hála. Nem mellesleg, ezzel a fejezettel két hétig kínlódtam. Meg kellett keresnem azokat a savakat, amikkel legalább kicsit hasonlítva a korhoz, leírhatom. És gondolom, a társaság okos fele tudja (vagy legalább ötlete van), hogy miért csak kétféleképpen hívtam a férfi nemi szervet. 

Köszönöm a figyelmet!

19.fejezet

Font* - pénznem

Font** - 0,5 kilogramm

Három nappal később...

Louis szemszöge:
Rettegtem a mai naptól, bár mindent elrendeztem. Egyikünk sem vacsorázik itthon, majd a fogadóban készíttetek valami ételt. Akképpen kértem én is kimenőt és felmentést a vacsora alól, hogy feladatot intéznék, és ehhez kell egy szolgáló. Apám nem kérdezett semmit, csak elfogadta és elengedett, mint általában. Nem kérdezte hová megyek, meddig tart, mit csinálok majd. Egy valamit kérdezett: kell-e kocsi akkor este.

Nem, a ma estéhez nem kell kocsi. Gyalog megyünk át a South Barnetben lévő Line roadra, a Bugris Boldizsárba. Illett volna szebb helyet választanom? Igen, mert Harry nem egy ilyen mocskos putrit érdemelne, hanem egy úri szállót, minden jóval ellátva, de ehhez már késő.

Fél hat van, indulnunk kell. Én már készen állok, csak rá kell várnom…

Miért is mentem bele ebbe az egészbe…?  Én idióta, ha kitartok az ellenkezésben, talán még nem jutunk el idáig. Őrült vagyok, teljesen elment az eszem! Nem fogok bírni megálljt parancsolni magamnak és abból óriási probléma lesz…

Egy halk nyikorgásra kapom fel a fejemet a merengésből, de rögtön meg is merevedem. Harry siet lefelé. Haja kissé kócos, pár tincs a szemébe lóg.  Mikor megáll előttem, a szemébe nézek. Úgy csillog, mint még soha. Száját kissé beharapja jobb oldalt, amitől bennem felcsaptak a tűz első apró lángjai.

- Kérlek, ezt ne…

- Mi? – kérdezte halkan, fejét kissé megdöntve.

- Ne harapdáld a szádat. Túlságosan izzító látvány.  – suttogtam, mire összevonva a szemöldökét, bólintott. – Gyere, induljunk. – erre megint bólintott, és az ajtókilincsért nyúlt.

***

Pontosan akkor eredt el az eső, amikor beértünk South Barnetbe. A pár saroknyi távot futva tettük meg, majd szinte betörtünk a kis fogadóba. Az általam jól ismert Mrs. Bennet állt a pult mögött, mögötte a lakattal zárt kulcsos szekrény.

- Hát jaj, Tomlinson úrfi! De régen láttam magát itten! Bezony rendesen megáztak! Adhatom a 13-s kúcsot, gondolom most is aztat a szobát kéri. – csapta össze a tenyerét az asszony, miközben megfordult. Én a pulthoz sétáltam, Harry pedig elbambult a hulló vakolatú szobában. – A szobába mostan is be van gyújtva, ahogy kérette. Gondolom ismeri már a járást itten, nem kell kísérgessem. Vagy mégis?

- Nem Mrs. Bennet, viszont kellene étel.

- Éshát mégis miféle?

- Minden, ami elkészíthető. Itt van egy egész font*. Elég lesz?

- Hát persze úrfi! Fél órán belül felviszem. Gondolom a fiú magával van. Szárítkozzanak meg, oszt pihenjenek le! – nyomta a kezembe a kulcsot, majd a pénzt felvette és a ruhája dekoltázsába tűntette. Én hátrafordultam a kíváncsian nézelődő Harryre pillantottam.

- Harry, gyere. – intettem neki. Ő rám nézett és elindult mögöttem. A két perc, ami oda vezetett a 13-as szobához, egy szempillantásnak tűnt. Vagy milliomodszorra csinálom ugyan azt, mégis, mintha ez lenne az első alkalom.

Ha jobban belegondolok, tényleg első alkalom. Először hoztam ide azt, akit szeretek. Nem önös okok vezéreltek erre a helyre, talán ezért izgulok ennyire.

Gyorsan fordítottam el a vaskos kulcsot a zárban, majd belöktem az ajtót. A szobában kellemesen meleg idő volt, a tűzifatartó tele volt, a lámpa égett idebent.

Becsuktam Harry mögött az ajtót, mikor belépett. Itt is rendesen körülnézett. Megnézte a kopott, mohazöld tapétát amin vékony csíkokban futott végig a méregzöld szín. Pár helyen a tapéta nem érte el a padlót, hanem kilátszott a fal. A plafonnál már elkezdett visszakunkorodni.

- Vedd le a felsődet, terítsd a székre és tedd a tűz mellé. – mondtam, mire felém kapta a fejét, és felvonta egy szemöldökét.  – Vagy választhatod a megfázást, amit gondolom senki nem akar. Helyezkedj közel a tűzhöz. – adtam ki a parancsokat. Ő csak némán bólintott, majd kihúzta az ingét a nadrágból. Lassan lefelé nézve gombolni kezdte, velem egyetemben, csak én őt vizslattam gombolkozás közben.

Lassabb voltam az átlagnál, mert inkább Harry pőre mellkasát bámultam miképp tűnik ki a fehér, vizes anyag alól. Először jobb, majd bal kezét csúsztatta ki belőle. A vizes anyagot az egyik székre tette a négyből, ami az asztal mellett volt. Annyira megragadott a teste, szinte meg is álltam egy pillanatra, de rögtön megráztam a fejem és én is levettem magamról a vizes inget.

Harry feje teljes egészében piros volt, szemei engem kémleltek, de el-elpillogott rólam. Én csak mosolyra húztam a számat. Halkan szólaltam meg.

-  Nyugodtan nézhetsz, de megnyugtatlak, lesz rá alkalmad bőven az este folyamán.

- Bocsjánat. – mondta halkan. Halk kopogást hallottam, majd egy szó nélkül nyílt az ajtó. Egy kisfiú és egy kislány, talán nyolc-tíz  esztendősek lehettek. Ők léptek be a szobába, két tárcával.

- Jó estít urak. – mondta a kislány, akinél a könnyebb tálca volt, mégis remegett a keze.

- Ídösanyánk mondta, hogyha köllene még valami étel, küldessék velünk az üzenet.  – mondta a fiú. Mereven előre nézett, majd a kislányra, akinek egyre jobban remegett a keze. Hirtelen elengedte a tárcát, és abban a pillanatban Harry alá tette a fél kezét, ezzel megóvva az a zuhanástól. A kislány ijedt arccal meredt Harryre, aki kedves mosolyra húzta azokat a gyönyörű, dús ajkait.

- Bocsányat uram. – mondta halkan. Félve pillantott rám, ismertek már engem. Amilyennek megismert, nem csoda, hogy félelmekkel jött fel ide.

- Semmi gond Diana. – mondtam rá nézve. A tekintetem áttereltem a fiúra. -  Harry, elvennéd a tárcát Tomtól is?

- Da. – ezzel a másik tárca alá nyúlt. A fiú elengedte Harry pedig, mintha csak tollpihét vinne az étellel teli tárca helyett, egyensúlyozva juttatta azt az asztalra, épségben.

- De erősnek teccik lenni. – mondta a kislány óvatosan. A következő mondata előtt, gondolkodott, kimondja-e egyáltalán. – És szíp a haja is.

- Diana! – suttogta halkan Tom. Igen, amellett az ember mellett akit megismertek bennem, nem volt szabad beszélniük.

- Köszjönök. Tijéd is szjép. Hosszjú és egyjenes. Nekem tetszik nagyon. – mondta Harry válaszképpen, mire a kislány az apró kezeit a szája elé tette, majd kicsit mosolygott.

- Tomlinson uram! Akkor kérnek-e még ételt vagy italt? – kérdezett Tom, miközben húga elé állt, védelmezőn. A szemében szinte csak a félelem volt megtalálható, de védte húgát, ami figyelemre méltó.

- Nem köszönöm. Édesanyátoknak üzenem, hogy ne zavarjanak minket eztán.  Majd szólunk, ha kell valami.

- Rendben uram. Jó íccakát. – mondta, majd karon ragadva a húgát, távozott a szobából.

- Ismer őket? – kérdezte Harry.

- Sokszor jártam itt ezelőtt. Ismerik azt az énemet, amivel neked is bemutatkoztam… De egyél, biztos éhes vagy.

- Net kér te is? – nézett rám, miközben leült. Leültem én is az asztal másik végébe, majd felvettem az egyik kancsót, amiben bor volt.

- Nem. Én csak iszok egy-két pohárral. – és már töltöttem is magamnak a pohárba a vörösborból.  Harry végignézett az ételeken, majd egy csirkecombot fogott meg két kézzel, és jó nagyot harapott bele.

***

Harry szinte nem is hagyott semmit, csak a csontokat, meg egy pár karéj kenyeret. Egymás után tüntette el a vizet a poharakból.

- Neked aztán van huzatod. – nyújtottam felé egy kendőt, amiben megtörölhette magát. – Ennyire éhes voltál, hogy eltűntettél vagy négy fontnyi** ételt?

- Sose ettem ilyen finom.

- Nem ettél még csirkét? – megrázta a fejét, amivel a fürtjei is rázkódtak. – Hogyan?

- Ha hiszel, ha nem, van olyan szegény, amilyet te el nem képzel.

- Szóval jól laktál.

- Ühüm. – dünnyögte.

- Akkor feküdj le, had ülepedjen az étel. Ha akarsz, aludhatsz is, hosszú lesz az éjszaka, legalább pihensz egy kicsit. – próbálom úgy összetenni a dogokat, hogy neki legyen a legjobb.

- Te net jön? – kérdezte, mire a számat apró mosolyra húztam.

- Szeretnéd? – kérdeztem, miközben felálltam. Ő is állt velem és közben bólogatott.

Ő ért előbb az ágyhoz. Arrébb dobta a takarót, majd gyorsan bemászott és egy részét magára dobta. Én másztam mellé, jó közelre, majd a takaró többi részét magamra húztam. A tűz halkan ropogott, én pedig Harry arcát néztem. A haja az arcába hullott, a szemei lehunyva. Olyan nyugodtnak, mint őt, még senkit nem láttam.

Inkább én is alszom. Talán megálmodom, hogy hogyan tegyek jót is vele…

***

Mikor felébredtem, éreztem, hogy nyomja valami az oldalamat, Lassan, óvatosan felültem, majd megtapogattam a zsebemet. A zsebórám nyomott annyira. Óvatosan kinyitottam, hogy megnézzem, mennyi az idő.

Fél kilenc van. Majdhogynem két és fél órát aludtam. Harry még mindig szuszog mellettem, eléggé mocorog, biztosan álmodik.

Leteszem a lábamat az ágyról a padlóra, majd felállok az ágyról, hogy rakjak még fát a tűzre. Kezd hűvös lenni, bár nem is csoda, hiszen mindjárt kialszik a tűz.  Dobok rá pár darabot és megböködöm a piszkavassal.

Visszamegyek az ágy mellé és leülök. Olyan sok mindenen tudnék gondolkodni, de valahogy most egyik téma sem tud annyira lekötni, hogy figyeljek rá fejben.  Csak néma csendben meredek magam elé, amíg meg nem hallom a halk, szinte nyöszörgő hangot. Harry motyog valamit. Megfordulok, hogy lássam őt.

- Tebya… Ya lyublyu tebya… - motyogta, aztán elfordult. Pont ezt az pár szót tanultam meg oroszul. Annyit tesz, szeretlek.

Egy hatalmas ásítás hangzik fel, majd Harry nyújtózkodik egyet.

- Louis? – én keresztülmászom az ágyon fölé hajolok, majd fél lábamat és kezemet átdobom a testén, teljesen felé kerekedve.

- Mi az? Baj van?

- Net. Net tud hol vagy.

- Hát, mostmár feletted. És, hogy aludtál?

- Jo. És net vagyjok fáratt.

- Akkor gondolom szeretnéd megtudni, miért is kellett idejönni. Mi az, amit otthon nem tehettem meg. – mondtam, mire csak hevesen bólogatott. – Biztos, hogy készen állsz bármire? Most még azt mondom, megállhatunk, de ezek után nincsen visszaút, végig kell csinálni.

- Da, vagyok én kész . – mondta, mire lehajoltam hozzá és megcsókoltam. 


 Sziasztok! Tudom, hogy szemét vagyok, hogy most hagytam abba, de a következő fejezet, már teljes mértékben arról fog szólni. Remélem tetszett :)