41.fejezet

Louis szemszöge:

Ziháltam, mert a féltem. Dühös voltam az óvatlanságomért és ficánkoltam, hátha kiszabadulok innét. De ahogy próbálkoztam a kötél a húsomba vágódott egyre jobban. Vékony kis spárgakötéllel kötöztek meg. Jó módszer, hogy ne mocorogjak.

- Kívántok még mondani valamit, mielőtt elkezdjük? – kérdezte egyhangúan a férfi, miközben a kandallóban lobogó tűzbe tartott egy szivart. A nő elment mellettem s egy egyszerű mozdulattal lerántotta Harry szájáról a kendőt. Ő kiolvashatatlan arckifejezéssel nézett a férfira, akivel szemkontaktust találtak.

- Ostav'te yeye v pokoye! YA vse sdelayu, chtoby zhit'! – Harry hangja teljesen más volt, ahogy újra hallottam anyanyelvén beszélni. Hangja karcosabb volt és mélyebb. És sokkal rémisztőbb is.

- Szóval bármit… Die. Oni oba. YA mogu delat', chto khochu. Ez ellen nem tehetsz semmit. – szólt érzelemmentesen a férfi.  Nem értettem sokat, sőt, szinte semmit. Annyit hogy halál és vele. Én kétségbeesve bámultam Harryre, aki komoly arccal gondolkodott a válaszán, a férfivel való farkasszemezést meg nem szakítva. A nő mellette csak vigyorgott.

- Tol'ko ne bol'no yemu seychas! Pozhaluysta, dayte mne!

- Nem! – szólt nyugodtan a férfi.

- Zamuchit' do smerti, ya terplyu! No on ne mozhet prikosnut'sya ko mne! – Harry hangja kezdett kétségbeesetté válni. Tudni akarom, miről van szó.

- Így is fogunk tenni… - szólt a férfi, majd mellém állt. Arcomba fújta a füstöt én pedig köhögtem. Egyszer csak annyit éreztem, hogy kitép egy szálat a hajamból. Ránéztem és láttam hogy elővesz egy fehér kendőt. Puhán belefekteti az egyetlen szálat, majd visszateszi azt a mellénye zsebébe. – Egyetlen haja szála sem görbül majd. Legalábbis ez az egy biztosan nem. Melissa, tedd vissza a kendőt. – szólt és a nő már ugrott is.

Barna kezei megállapodtak a fehér kendő elején, és megpróbálta Harry szájába nyomni. De nem sikerült, mert ő állandóan harapni akart. Addig ment neki, amíg a nő fifikásabban nem próbálta…

 A kendőt Harry állára tette, háta mögött állt így mikor hátul felhúzta az anyagot, oldalt meg tudta fogni és húzta hátrafelé. Hátul kibontotta a csomót és most szorosabbra vette, mint amilyen volt.

Kezeit összeütögette, mintha a koszt törölné le róla.

- Mire kell a kendő? – kérdeztem óvatosan. A nő elém lépett, én csak nyeltem egyet. Tényleg féltem, jobban, mint bármikor máskor.

- Hangtompítás. Hogy ne hallatszódjon olyan hangosan ha ordít. – vetette elém csak úgy félvállról a nő.

- Melissa, ne éld bele magad annyira. Csak hozd ide a szikét a tokból. – szólt a férfi, majd elindult Harry felé, hogy jobban megnézze magának, ő pedig komolyan nézett rám. Én nem tudtam így nézni őt. Féltem és féltettem. Azt tátogtam felé: Megmentelek!, de ő megrázta a fejét, hogy ne. Ahogy mozgattam a kezemet, úgy vágott egyre jobban a csuklómba a spárga.

A nő, akit ezek szerint Melissának hívtak, most kecses mozdulatokkal szedte egymás után a lábát, kezében egy apró, de annál élesebb tárgy villant fémes fénnyel. Cibáltam a kezeimet, de az anyag nem engedett, sőt, felsebezte a csuklóm.

A férfi átvette a szerszámot, megforgatta, s közben belemarkolt Harry hajába és úgy forgatta a fejét, hogy ő pont rá nézzen.

- Látom szépen megsebzett már valaki előttem. Az tény és való, hogy az silányabb penge volt, de az is biztos hogy jobban fog fájni. – szólt a férfi, miközben erősebben markolt a hajába. Biztos a Zayn által ejtett sebre gondol… Láttam, ahogy közelebb emeli a pengét az arához és Harry lehunyta a szemét. Nem szorította, csak mintha épp aludni készülne.

Én összeszorítottam a szememet, nem akartam ezt látni! De Harry ordítását nem hallottam, így mertem hunyorogni. Arca újra engem nézett, a szeme alatt egy rövid csíkból fér futott ki.

A férfi most megfogta a hátrakötött kezét és afelé tartotta a szikét.

- Ne merjen megint hozzáérni! – kiáltottam rá. Harry hátra vetette a fejét, de én mereven néztem a férfire. Ő lassan kiegyenesedett, de kerülte a tekintetemet. Elkezdett felém jönni és a nő felé  nyújtotta a szikét aki vigyorogva vette át.

Mikor mellettem volt, leguggolt, hogy a feje egy szinten legyen e fülemmel. Szemébe néztem és elkapott a félelem. Azt mondták a régiek, hogy a szem a lélek tükre… Az ő szeméből áradt az öröm, a fekete íriszekben mintha csillagok táncoltak volna.

- Most nézd meg jól Harryt, mert így már sosem találkoztok. – szólt és én félve néztem Harryre. Ő csak Pillogott, nem csinált semmit. – Kezdheted.

- Ne érj hozzá! – kiáltottam, és szinte ugráltam a széken. Nem érdekelt a húsomba vágó béklyó, úgy kapálóztam hogy feldőlt velem a szék. A férfi csak megfogta a támlát, annál fogva emelt fel.

- Fogd be a szádat öcsi! Addig örülj, amíg nem kerülsz sorra te is! – dörrent a férfi. Ezalatt egy tompa ordítás hallatszott. Harry karját metszette a szike, olyan mélyen, hogy az egész elmerült a karjában. Talán olyan mélyen volt, hogy már az izmait vágta…

- Inkább engem! Hagyjátok őt!

- Ó nem, nem fogjuk. Te végig fogod nézni, ahogy ő kínlódik. Azért hogy te ne halj meg túl korán. Mert ez is lehet, hogy őt előbb viszi el a Nagy Kaszás. – morogta a nekem a férfi. A szivarjából már csak egy kevés maradt, azt a nőnek nyújtotta. Az leszívott még egy kicsit, és Harry mellkasán nyomta el a maradványt.

Ordítását elnyomta a kendő, mégis, olyannak hatott, mintha zengene belé a ház. A csikk egy egyenes mozdulattal a tűzre lett dobva, a fekete nyom pedig Harry tökéletes testén éktelenkedett.

- Nézd csak meg, Louis Tomlinson, miért szenved ez a fiú! Tudod az okát? – kérdezett a férfi, de én csak Harryt néztem aggódva. Míg én rettegtem, az ő tekintete nyugtató volt. Pedig mindenütt sajoghatott mindene. – Nem tudod?

- Mert ti kínozzátok! –köptem neki a választ.

- De miért kell kínozzuk? – kérdezte és ezzel idegesített. Nem szakítottam meg a szemkontaktust, végig Harryt néztem, aki megint egy  tompított ordítást hallatott. – Mert romlott a lelke. Megrontottad őt Louis! Volt neki elég bűne, de talán még megbocsátották volna az égiek! De ezt már nem…

- Elég! Elég! Elég! – kiáltottam, de a férfi most másképp próbálta. Más hangon szólalt meg, Harryén.

- Miért tetted ezt velem? Én ezt nem akartam! Csak élni akartam s ezt elvetted tőlem! – a hang, ami a fülemben talált menedéket, teljesen megkülönböztethetetlen volt az eredetitől. – Örültem, hogy otthagylak te undorító kis féreg! Meg fogsz ölni Louis! Ez a te hibád! Nem akarok meghalni! A szerelmed átok…

- Fogd be a szád! – kiáltottam rá a férfire, mostmár úgy, hogy rá is néztem.

- Fogd be te! – szólt vissza. A torkából Harry hangja szólt, tényleg. Megőrültem! – Nézz rám! Szerinted miért hagytam magamat? Tudtam, hogy őrült vagy, féltem tőled! Minden szeretlek azzal a céllal hagyta el a számat, hogy ne tegyél valami őrültséget velem, ha nem mondom! Hisz nagyon jó színész vagyok, ezt a kezdetektől tudod! Eljátszott könnyek az életemért! – mondta és én ösztönösen az kendőbe ordító Harryre néztem. Mikor a nő mögé állt, kezében a szikével, belemarkolt a hajába, hogy felemelje a fejét. A szemébe néztem.

Dermedten néztem Harryt, aki csak felsandított rám. Nem akartam hinni az átkozott szavaknak, de nem tehettem mást. Meg kellett kérdeznem…

- Így gondolod? – kérdeztem rá és a szoba teljesen megfagyott. A szeme alatti vágásnál a könnyei és a vére összefolytak.

Erőtlenül rázta a fejét, de nekem ennyi elég volt, hogy elhiggyem.

- Nem igaz, sosem szerettelek! Még most is félek tőled!

- Hiába minden szó, ha a fül nem hallja meg! – szóltam nyugodtan.

- Te magad sem hiszed, hogy tényleg nem így gondolta. – szólt immáron saját hangján a férfi. – Azt gondolod legbelül, hogy miért nem szeretett? Vagy csak elhiszed, hogy gyűlöl téged. Hisz téged mindenki gyűlöl! A húgaid félnek tőled, a szeretőd fél tőled, mindenki a környezetedben retteg. A szüleid titkon gyűlölnek, amiért megölted Lucinda-t! Azt kívánják, bárcsak te álltál volna a tó közepén! – szólt a férfi és éreztem, hogy belül mindenem kristályossá fagy. De kívül igyekeztem semmit nem mutatni.

- Nem érdekel hogy gondolod! Ez nem az én véleményem!

- Less, ez már unalmas! Gyújtsuk lángra a házat és menjünk! – szólt a nő és megindult a tűz felé. Az egyik szék egyik lábára fásli volt tekerve. Ezt gyújtotta meg, majd körbe indult a szobában. Amikor itt már a sok holmit narancssárga lángok emésztették, elindult az előtérben is.

Két perc múlva, köhögtem a füsttől. Less, levette Harryről az anyagot és eldobta. A nő hamar visszaért és közénk tette a lángoló fáklyát. Harry szinte már kábult volt teljesen, de én még úgy ahogy éltem.

- Nemsokára találkozunk kedveseim! – szólt Melissa és kiugrott az ablakon. Less szótlanul követte, én pedig eszeveszettül próbálkoztam kiszabadulni, de a kötél még mindig nem engedett.

- Louis hagyd! – szólt Harry és végeláthatatlan köhögésbe kezdett. – Mindjárt vége!

- Nem adhatod fel! Nem szeretném, hogy meghalj! – mondtam és az én torkomat is erősen fojtogatta a füst. – Szeretlek és nem akarom, hogy elmenj!

- Te is jössz velem! Együtt mindenütt! Szeretlek… - mondta és egyre inkább előre hajolt. Nem köhögött, nem mozgott a teste sem.

Meghalt! Ez vár rám is… Nem fogok már küzdeni, hiszen nincsen kiért küzdenem. Minden ember, aki fontos volt nekem, már elment..

- Még egymásra találunk majd… Szabadon… - szóltam, és éreztem, hogy magába kerít a kábaság. Nem köhécseltem, nem próbáltam meg kapálózni. Testemet néhol már marta a tűz, de a ezt már aligha éreztem. Most jött el a pillanat, hogy véget érjen az életem és örökre elaludjak…

 

Sziasztok! Nos, kijelenthetem, hogy vége van a történetnek, de még nem teljesen. Három nap múlva a már régen megígért +1 fejezet fog következni. Nem árulok el semmit, de találgatni szabad! :)

Tizenegyedig díj

Köszönöm Gabii-nak!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot.

2. Válaszolj 11 kérdésre.

3. Tegyél fel 11 kérdést.

4. Küldd tovább 10 embernek.

1,

1. Holnap megyek Szabadkára.

2.Szombaton Rijeka a cél.

3. Másodszor járok majd Horvátországban. 

4. Megyek Jesolo-ba augusztusban. 

5. Teljesen le vagyok szívva agyilag, mert van egy haverom aki egy nap alatt képes elvenni minden erőmet.

6. Már készülök a következő bloggal, ami t közösen írok Bea Styles-al, a  trailer itt látható: Fáj, amit érzek.

7. Szeretek délig aludni.

8. készülök egy könyvnek kiadható történettel. 

9. Az 1D-mellett, imádom a Zanzibar-t. 

10. Gyűlölöm a valóság- és talksow-kat.

11. Annál jobban szeretem a sorozatokat.

2, 

1. Mit tervezel még nyár végére ? Időrenben: Go Jesolo, Augusztus 20.-ai fesztivál, Gólyatábor.

2. Voltál nyaralni ? Ha igen hol ?Egynapos nyaralásokra járunk. De még nem. Holnap megyek elsőre. 

3. Mi vezetett arra, hogy elkezdj blogolni ?CSak úgy jött, mindig szerettem fogalmazni és élénk a fantáziám is. 

4. Sokat dolgoztál a blog kinézetén vagy valaki más csinálta? Nem foglalkoztam vele túl sokáig. Megrendeltem a fejlécet, kicsit gondolkodtam a háttéren és a betűtípusokon és kész.

5. Milyen kapcsolatot ápolsz a testvéreiddel ? Nincsenek, hála az égnek!

6. Mi ad erőt ahhoz, hogy élj ? A zene. Legtöbbször a rock.

7. Hiszel valami természetfeletti dologban ?A vámpírokban. A vérfarkast kicsit furinak tartom, mert teliholdkor csak a hülyék tobzódnak. Szóval, csak a vámpírokban.

8. Ki segít abban, hogy feldolgozd a rossz történéseket az életedben ? Barátnőim, zene. 

9.  Mi volt a fordulópont az életedben ? Amikor a  szüleim elváltak és mikor először szerelmes lettem.

10. Mit tervezel mivel szeretnél foglalkozni a jövőben ? Forgatókönyvíró, vagy sima író. De mindenképp ki akarok tanulni valamit, amiből meg lehet élni. 

11. Kinek a véleményére adsz a legtöbbet ? Barátok, család.

Bocsi, nem küldöm senkinek...

..Bocsi, nem küldöm senkinek

Bocsánat...

Sziasztok Srácok!

Sajnos azt kell mondjam, bekövetkezett az a pillanat, hogy nem fejeztem be e a fejezetet időre. Holnap ne várjatok fejezetet, mert tutira nem lesz kész, de igyekszem mindent beleadni. Kedden azért nem lesz, mert megint utazunk, ezúttal Szabadkára. Tehát esélyes, hogy szerdán kaptok csak fejezetet. Nagyon sajnálom és szégyenlem magam, hogy az utolsó pár fejezetnél hanyagollak el titeket, de sajnos egyszerűen nem tudom leírni azt, amit már ezerszer láttam fejben...

Lőrinc L. László mondta, hogy az ihlet a lusta író kifogása... Nos, én lusta vagyok, csak nem az ihletre fogom. Tudjátok, én is "tini" vagyok, csak nem élek még olyan kicsapongó életstílussal, mint sok korombeli. Nekem is kell egy kis idő, amit elszakadva az írástól töltök. Elég sokat foglalkoztam a sztorival hónapokon át. Legjobb tudomásom szerint ezidáig soha nem késtem.

Viszont mostanság, hogy itt a kánikula és több időm van barátnőzni, inkább azt is űzném. Szeretném, ha megértenétek, mert gondolom ti is eljártok. Szóval ennyi a lényeg. A fő amit mondok, hogy A KÖVETKEZŐ RÉSZ SZERDÁN VÁRHATÓ!

Még egyszer, sajnálom. Remélem megértetek...
~RG

40.fejezet

 Pár nappal később...

Harry szemszöge: 

Amióta tudom, hogy Jasmine-éknek gyereke lesz, teljen falra másztam minden óvatlan mozdulattól. Minden családtag tud a dologról, Louis kissé furcsán nézett mikor elmondtam neki. A szeme folyamatosan vizslatott és mintha azt kérdezte volna, Tőled vagy Burtontól? – bár legbelül reméltem, hogy nem ezt gondolja.

Már akkor, mikor átmentem hozzá, akkor megbeszéltük, hogy ma megint találkozunk. Csakhogy én most először, de késni fogok. Túl sokat beszéltem Jasminenel, hogy elég volt neki a mozgás, amit ma megtett, de csak nem akart maradni… Esküszöm, ha Berta nem jön be, odaszíjazom az ágyhoz. Szerencsére ő képes volt ágyban marasztani Jasminet.

Ekkor belököm a fogadó ajtaját akár egy tajtékos ló. Nadrágom alja tiszta csatak, sok pocsolyába léptem bele amíg futottam.

A pult mögött most is Diana áll, én egy gyors biccentéssel letudtam a köszönésemet neki. A lépcsőfokokat felfelé kettesével szedtem, futottam az ajtóig, majd mikor meg akartam állni, elestem. Hangosan puffanva értem földet, a fejemet is bevertem, így csak óvatosan próbáltam felállni. Tápászkodásom közben nyílt ki az ajtó, amitől megijedtem és megint elestem.

- Hát te meg mit csinálsz? – nézett rám furcsállva, hogy a földön ülök.

- Futottam, elestem; megijedtem, elestem. Segítenél? – nyújtottam felé a kezemet, amit ő megragadott és közös erőnknek hála, képes voltam felállni. Egy lépéssel bent is voltam a szobában.

- És minek futottál? Mert nemcsak felfelé siettél, teljesen ki vagy pirulva.

- Későn indultam, mert Jasmine nem volt hajlandó ágyba menni. Aztán ránéztem az órára és futottam.  Egyszerűen fogalmazva, nem akartam elkésni.

- Legközelebb ne siess. Mi lesz, ha elcsap egy lovas kocsi? Na, akkor aztán tényleg késni fogsz…

- Ezt ne, jó? – néztem rá kissé ki szúrósan. Fejét lehajtotta, mégis felsandított rám, mimikáján látszódik, hogy mosolyog. Előre hátra dülöngélt a talpán, akár egy kisfiú. Én elébe léptem, megfogtam a vállat és megállt. Szeme úgy csillogott, mintha ajándékot látna egy kisfiú.

Talán azt a gyermeket látom, akit ő száműzött magából, mikor Lucy meghalt? Hamarabb kellett felnőnie, mint nekem, neki tényleg nem volt gyerekkora. Húgán kívül csak engem volt képes a szívébe fogadni.

- Te egy csoda vagy. – suttogta és a tűz halkan roppant egyet a mondat végén. – Az én csodám. Senkinek nem adlak oda.  – már nem akartam tovább várni, akármilyen kedves szavakat is szól nekem.  Ajkaimat gyengén neki nyomta, mire ő rögtön reagált és irányított. Gyenge volt és erőtlen, mégis sokat mondott.

Éreztem, ahogy lassan apránként meghátrál, én pedig csak nyúltam és nyúltam előre a csókjáért, hogy folytassa, de ő ekkor már nem volt előttem.

Két nagy lépést tett, amivel mögém került és átkarolta a derekamat. Orrával simított végig a fülem körvonalán, majd finoman ajkai közé fogta. Egy gomb a nadrágomon észrevétlen pattant ügyes kezei által. Éreztem ahogy megmosolyogja, hogy gyorsan levegő után kaptam.

Titkon még egy gombom pattant, én pedig hirtelen fordítottam el a fejemet, amitől szája végigszelte az arcomra és épp az enyém mellett állt meg.

- Kívánom a csókodat…

- Akkor csókolj meg! – szóltam s éreztem ahogy hajol előre, hogy újra egyek legyünk. Ez a csók a kulcs a lakatba. Abba a lakatba, amivel a mi közös valóságunkat zárjuk. Viszont most érzelmeink tárházát újra egymásra zúdíthatjuk.

Érzem, ahogy a kevés anyag az ingemből ami eddig a nadrágomban volt, most eltűnik onnan, egyenesen Louis markába. Érzem a legalsó fehér kis gombot megfeszülni, majd sorban felfelé elválni az anyagtól. A kis pöttyök hangosan koppantak a padlón, majd az ezerfelé gurulásuk hangja árasztotta el a szobát.

Mellkasomat már épphogy takarta az ing, Louis ezt ki is használta. Kezét a hasfalamon simította felfelé a mellkasomra, majd az ing alatt megfogta a vállamat.

Megint elvált tőlem, amit nem akartam. Cserébe elkezdte a nyakamat csókolni, szívogatni. Egyik kezét a vállamon tartotta míg a másikkal elindult lefelé. Ameddig a nadrágom nem takart, csak addig simított odalenn. Ekkor pokolba kívántam a maradék három apró gombot. Mikor nadrágon keresztül végigsimított a férfiasságomon, megfeszültem, gyorsan kaptam az apró levegőért.

- Szeretnéd igaz? – kérdezte a nyakamba morogva. Tenyerével kicsit erősebben simított odalenn, minek által kinyögtem a válaszomat.

- Igen! –nyöszörögtem. Éreztem bőrömbe égni a mosolyát. Még egyszer végigsimította az egyre növekvő dudort a vászonanyagon keresztül, majd bőrömön vezetve tovább a tenyerét, az bekúszott a nadrág alá.

Halk nyöszörgésbe kezdtem, mikor hideg keze találkozott a forró testrészemmel. Gyengéden rámarkolt, majd kezét útnak indította fel és le. Már ezekért a gyengéd mozdulatokért a hajához kaptam a kezemmel. Ő csak folytatta a feladatát, nem tudtam kizökkenteni a dolgából.

Testével teljesen nekem nyomult. Mikor megéreztem a keménységet a nadrágjában, már nem csak nyöszörögtem, egy apró nyögés is elhagyta a számat. Ez a pillanat felér minden kínokkal teli veszekedés kárpótlásával.

Most, ebben a pillanatban a keze kicsúszott a nadrágomból, ajkai elengedtek, testével elhátrált. Még megdöbbenni sem volt időm, olyan gyorsan fordított meg, majd férkőzött hozzám és megcsókolt.

- Ugorj! – adta az utasítást, aztán szinte tépni kezdte az ajkamat. Én pedig engedelmeskedtem neki, elrugaszkodtam a talajtól ő pedig magához húzva elkapott. Elvitt az ágy melletti falig és teljesen odaszorított.

Combjaimba markolva tartott, körmeit a nadrágon keresztül is éreztem. Úgy kapaszkodott az ajkaimba, mintha ez tartaná életben, tépte őket , marcangolta. Új volt ez az érzés, hogy semmiféle gyöngédség nincs a mozdulataiban, de ez egyszerűen még inkább felpezsdítette a vérem.

Lábaimmal átkulcsoltam a derekát így is közelebb vonva magamhoz. Mellkasával az enyémnek szorítkozott, kezeit az oldalamra simította, már csak a szorítsa tartott. Ahogy körmei belém fúródtak, én fájdalmasan és élvezettel telve nyögtem. Ezek után, mire számíthatok még…?

***

Aprókat pillogok, arra kelek, hogy fázik a lábam. Körbe nézek, a tűz nem is pislákol, az ablakban a függönyt a szél mozgatja. Magam mellé pillantok és Louis nyugodtan alvó arcára nézek. Aprókat szuszog, ami engem megnyugvással tölt el.  

Óvatosan felállok, hogy a holdfénnyel telített szobában megkeressem a nadrágomat. Körben a szobában nem nehéz megtalálnom, pont a gomb nélküli ingem mellett hever. Lassan felveszem, és négy gombot be is gombolok.

Lassan odalépek az ablakhoz, hogy becsukjam azt, majd mikor halkan elengedem, csak egy suhanást látok. Valaki magához szorít arcomra szorítva egy furcsa szagú kendő. Az ember aki magfogott, könnyű szerrel fogta le mind a két kezemet.

- Lélegezz nagyokat és ne ficánkolj! Akkor mindkettőnknek könnyebb… - suttogta a fülembe egy karcos hang, de én pont ellenkezőleg tettem. Magamban tartottam a levegőt amit utoljára szívtam. De álmosodni kezdtem, rúgkapálásom is alább hagyott, aztán már akarva akaratlanul is vettem levegőt. – Jófiú… - szólt a hang. Próbáltam küzdeni, ébren maradni, de nem sikerült. Magával ragadott az álom.

***

- Leslie, lassan három óra, fel kéne locsolni őket! – szólt egy lágy női hang.

- Melissa, tudom mit csinálok! Ne nyafogj állandóan, vagy esküszöm, kérek magamnak egy másik lélekgyűjtőt! – szólt egy erős férfihang. Azé aki engem elkábított. A szemem nehéz volt, meg akartam mozdítani a kezemet, de meg volt kötözve. Próbáltam beszélni, tátogni, de a számban is volt valami, éreztem a fejem mögött volt megkötve.

- Jó, jó! Csendben leszek! Morc király Less. – szólt újra a nő, gondolom ő Melissa. – Hé, a göndör mozog! – szólt újra. Éreztem egy erős markot ami a hajamnál fogva hátrarántja a fejemet. Próbáltam pislogni, egy nagyon aprót sikerült is. Kissé hunyorogva kinyitottam a szememet. Felettem egy szőke férfi állt, szemei feketék akár az ében.

- Na jó, locsold fel őket, az nem árthat. Már én is kezdem unni… - szólt Less. Két perccel később egy csobbanást hallottam, majd hörgést. Minden bizonnyal Louist locsolták fel.

Most pedig rajtam volt a sor, engem ért a hideg víz, minek hatására kipattant a szemem. Előttem Louis ült, kezei és lábai a székéhez kötve, én sem nézhettem ki másképp, csak az én szám be volt kötve.

- Helló fiúk, üdvözlünk titeket a való életben! – szólt a nő, Louis pedig csak zihált tovább. – Egy patkány azt cincogta nekünk, hogy mocskos dolgokat műveltek ti ketten. Mi pedig eljöttünk, hogy pokolra juttassunk benneteket érte! Jó móka lesz, meglássátok! – szólt és én Louis kétségbeesett tekintetével találkoztam. Annyit tátogott:  Szeretlek, bármi is lesz...

Sziasztok! Lehet utálni, amiért itt hagytam abba de ez van. Aki nem tudja, strandolni voltam ma, fél ötkor keltem és fél órája jöttem haza, szóval itt az indok amiért nem a szokásos időben jött. Nos remélem várjátok a fejleményeket, viszont azt még én sem tudom, hogyan oldom meg :P 

Rövidebb lett mint a szokásos, de azért remélem tetszett!

Tizedik díj

Köszi Zsoo.* ! Szépen görbül ám a tízes nullája, főleg hogy nincs sehol eddig szám írva. XD

 

Feladatok:

1. Írd le milyen létfontosságú dolog történt veled a héten!

2. Válaszolj a kérdésekre a megadott feladattal.

3. A képek alapján rakd össze a mondatod!

4. Küld el ezt a kedvenc blogjaidnak! 

 

1, Pont ma mentem ki a barátnőimmel és előtte írtam kér oldalt a TCR-hez, aztán egy új sztorihoz összehoztam hét oldalt. Ma kint sokat röhögtünk, dombot másztunk perverzkedtünk, meg seggrepacsiztunk... :D Aztán bementünk Szandihoz, és megnéztük a BSE-t, természetesen énekelve. Aztán mikor megjött a tesója, elindítottuk JB-től a Baby-t. Teli torokból ment a kornyika...

2. Kérdések:

Hunyd le a szemed, és gondolj a kedvenc színedre!

Most gondolj arra, milyen színű a szobád fala!

Ha megtörtént, akkor ehhez a két színhez tartozó kérdésre a választ fejtsd ki részletesen!

Fekete: Hogy állsz a suliban? Milyen lett a bizonyítványod?

Fehér: Ki/kik a példaképed/id? Miért?  

Piros: Mi volt életed legcikisebb sztorija?

Kék: Milyennek mondanád a stílusod?

Zöld: Miért éppen ezt a témát választottad az íráshoz?

Sárga: Voltál már szerelmes? Van párod?

Rózsaszín: Melyik a kedvenc évszakod? Miért?

Egyéb: Mitől lennél a legboldogabb? 

 

Nos, a kedvencem a lila, de ezt sokszor megénekeltem már. És mivel a szobám is lila, adok magamnak egy kis bónuszt és mindre válaszolok.

 Egyéb: Ha elmehetnék egy városnézéssel egybekötött 1D koncertre Londonba vagy New Yorkba.

Fekete:A suli egészen okés, a bizim pedig tűrhető 3,9 azt hiszem.

Fehér: Ezt is megénekeltem már párszor, de Leiner Lau és J.K.Rowling. Azért ők, mert sikerült nagyra törniük egy könyvsorozattal amit az előbbi esetében a Kárpát medence népe, utóbbiéban pedig az egész világ elismer.

Piros: Lehet hogy másoknak ez nem ciki, de mivel a festékes padod már ti is olvashattátok, ezért mondok mást. Az egyik fiú hülyülésből a levegőbe rúgott, lerepült a szandiaja én pedig szájjal kaptam el. Nyami, jó étvágyat!

Kék: Hát, mindig más. Most épp zenében pop-rock, vagy sima rock. Amúgy meg kicsit bohókásan öltözöm, szerintem, de mindenképpen színekben gazdag.

Zöld: Mert ez tűnt olyannak, ami sok embert érdekelhet. Meg amúgyis szeretem a Slash sztorikat és a Yaoi manga/animét.

Sárga: Igen, erről is regéltem már egyszer. Most elmondom miért szörnyű emlék ez nekem. Nos, én  13 voltam, a srác 15 azt hiszem. Abban az évben jött hozzánk, három utcával arrébb laknak máig. Szóval, én október környékén belézúgtam de úgy igazán. Nyolcadikos volt, én hetedikes és akkoriban volt rajtam úgy a mostani súlyomhoz képest 10 kiló, bár ez nem lényeg. Szóval nem én voltam az egyetlen. ( mellesesleg a srác eléggé Cortez-es volt. Aki nem tudná, kék szem, sötét haj.) Nos, miután én régi jólbevált módon levelet raktam a szekrényébe, pár hónapra rá kaptam egyet vissza. Azt írta, hogy előbb tanulj meg járni, aztán kezdj el fiúzni. ( Igen, csámpázom, méghozzá befelé és igen erősen. ) Nos, emiatt az eset miatt jól jött egy év pihenő a szerelemben, de őszintén nem is vágyom rá még mindig. Ebből leszűrhető, hogy hála az égnek nincsen párom.

Rózsaszín: A tél a kedvencem, mert a hideget jobban szeretem a melegnél. Jobban szeretek szánkózni mint napozni. Szeretem a jégvirágokat fényképezni, meg ahogy megfagytak a levelek... Szerintem ihlető látvány. Ezért vagyok télen "termékenyebb" mint nyáron.

3. Rakd össze a mondatot!

Kép #1

 

After the BRIT awards Liam and I went to McDonalds, when we were there we had sex in a bed.

A BRIT awards után, Liam és én elmentünk a mekibe. Mikor ott voltunk szeretkeztünk az ágyban. / bocs ha nem jó a fordítás, nem megy még olyan jól az angol. Mellesleg wow! Nem tudtam hogy a mekikben van ágy is! /

Kép #2

 

 1D and I played 7 minutes in heaven. And I married Niall. Az 1D és én 7 perc a mennybent játszottunk és én hozzámentem Niallhez. / Oké, ez nem tudom hogy jött össze.../

Kép #3

Otthon Niall-el tegnap este smároltam mert végre meg merte/m tenni. ( inkább mertem. gyáva nyúl vagyok ilyen ügyekben.)

 

4.

W.Leila 

L. Borbély

Teddy*-*

Srácok még egy fontos dolog! Pénteken strandra megyünk, Cserkeszólőre, ezért vagy korán teszem ki a részt, vagy este, de ha 11-ig nincs kint, akkor ne várjátok, majd hozom másnap. / Azért kora reggel, mert a busz Pestre 4,40-kor indul, onnan megyünk a népligethez, onnan a gyulai busszal le Cserkeszőlőre, onnan meg valamikor haza. Ráadásul jön a haverom akit rég láttam. Péterről azt kell tudni, hogy egyetlen mondattal képes úgy lezsibbasztani az ember agyát, hogy az leírhatatlan. Szóval remélem megértitek a helyzetemet!