5.fejezet

Harry szemszöge:

Este, mosogatás után lementünk vacsorázni. Tényleg nagyon régen ittam már tejet…  Mathieu mellettem ült és beszélgettünk. Az akcentusától kicsit nehezebben értettem a szavait, viszont nem akartam átváltani franciára, mert így mind a ketten tanulhatjuk az angolt. 

- És milyén hély Széntpetervár? Mit léhet ott csinálni?

- Gyjönyörü! Például tél én és hugaim megyünk, szánkóz a határ. Net volt sok boldogság , de az idő amit hugaimma’ töltöttem nagyon jó. Még kölyök miko’ elindul, bár most sem vagyjok férfi. És Caen milye’ hely? Ott mit lehe’ csináni?

- Hát, Caen is szép hély, csák nem ákkorá mint Széntpetervár. Mi nyáron játunk ki úszhni á téngerbe.  A bátyám midig nágyon ügyélt rám, és jó volt, dé mikor félnőtt lettem ájőttém ide. Egy évé vágyok már it…

- Gyerünk semmirekellők, irány felfelé! Aki nem ette meg eddig a vacsorát, az itt hagyja! Fél órátok van még lefekvésig! Ha a takarodó bejelentése után meglátok valakit a szobáján kívül, annak 20 ütleg lesz a jutalma. – vágott a levegőbe Mahidevran hangja. Jobbnak láttam felmenni, de mikor elmentem az asszony mellett, ő megfogta az ingem és visszarántott. Egy kétségbeesett pillantást kaptam el Mathieutől, aki éppen felfelé tartott. Csak vállat vontam és ment tovább.

- Ver ám téged a sors, öcsém. – mondta az egyik fiú, aki felfelé tartott, mire a nő, lendületesen fej bevágta. Nem értettem, mit akarhat tőlem, most nem csináltam semmit. Mikor mindenki felment, felém fordult.

- Nem értem, hogy Jasmine kisasszony és Louis úrfi miért kedvel ennyire, de… Minden esetre az úrfi várja a szobájában. Ha később maradnál a takarodónál, akkor csendben legyél. Most az egyszer rád nem vonatkozik a 20 ütés. De ha felvered a házat, esküszöm, dupla ennyit kapsz!

- Da asszjonyom.

- Akkor eridj! – ezzel hajtott fel. Fent bekopogtam a szobába.

- Szabad! – és beléptem. 

- Hívat az úrfij? – kérdeztem amikor megpillantottam őt a szobában. Igyekeztem meghunyászkodónak tűnni, de kicsit sem akartam behódolni az akaratának. Csak vigyorgott és közelebb jött.  A szemében nem volt egy kis szikra sem, csak egyszerűen figyelt.  Bár, egy kissé sötétebbnek tűnt a szeme árnyalata, ami arra utal, hogy akar valamit.

- Igen, hívattalak, mert beszélnem kell veled, Harry. – most hívott először a nevemen, és ennek oka van! – Igen fontos az ügy… De tudod mit? Menjünk ki a levegőre! – ezzel arrébb lépett és kitárta az ablakot, ami egy erkélyre vezetett. Óvatosan léptem ki előtte.  Mikor megfordultam, nekilökött az erkélykorlátnak, olyan erővel, hogy majdnem átfordultam rajta. 

Sikerült megkapaszkodnom a szegélyben.  A kezeit körém tette, hogy ne menekülhessek. Nyomasztó volt a közelsége. 

 - Mit tudsz Edgar Stylesról?

- Nichego úrfij! Nem ismer az ember. – végtére is igazat mondok, hisz személyesen nem ismerem.

- Most az egyszer elhiszem amit mondasz, de! Ha egyetlen szót szólsz ahhoz a férfihez, esküszöm, erről az erkélyről hajítalak le! Négy nap múlva, ha bárki hozzád szól vacsora közben, te tetteted az idiótát.  A háttérben maradsz, nem mész mosogatni, nem vacsorázol, csak felmész a szobádba. Ha mindent úgy csinálsz, ahogy mondtam, elintézem, hogy dupla adag reggelit kapj. Érted? – hangja érdekesen csengett. Végig megőrizte a hidegvérét, mikor beszélt, nem emelte fel a hangját, egy cseppet sem.

- Da úrfij, értek. – a válaszom hallatán arrább állt.

- Jasmine gondolom beszélt rólunk… Ő túl nagyra tart téged, csak mert tudsz franciául. De kíváncsi vagyok, mit mondott neked rólam. Csak az igazat, mert általános szinten mindenkinek ugyan azt mondja.

- Azt, hogy maga erjőszakos sokszor. Szereti hugai és szolgák ver jókedböl.

- És te, mit gondolsz rólam? – ez az a kérdés, amire nem akartam válaszolni. Nem fogok hazudni, mert mindig az egyenes út a legrövidebb.

- Azt, hogy akar tekintély, de szerjez csak erjőszakkal. Verés fenyjít mind szolgáló. Én net szerjet verjekedni. Undorjíto olyan ember, ki bánt gyjengébb.

- Szóval szerinted undorító ember vagyok.

- Da. Engem neveltek arra, mondjam igaz, és legyjek egyjenes ember.

- Mégis egy piszkos kis tolvaj vagy.

- Maga is lenne az, ha éhez napok át. Hogy érjezte meg, hogy vett el óra?

- Nem éreztem. Igazából, csak a szerencsén múlott. Éppen meg akartam nézni az időt miután kizsebeltél.

- Miért nem mondja el, miért nem kiált rendőrt?

- Elmondanám, ha tudnám!  Magamat sem értem, miért nem tettem.

- Láttam tetszik miko’ Mahidevran asszony megráncigál. Miért szeret, ha fáj másna’?

- Egyszerűen csak aszerint látom a világot, ahogy neveltek. A szolgát, ha rosszat csinál meg kell büntetni. Te is így látnád fordítva.

- Net! Apá nemes fiú mégse mond, verd aki rosszul csjinál valami! Maga egyjszerű élvez ha más szenjved.

- Mert apád egy idióta! – erre ideges lettem. – Csak azért dobta el a vagyont, hogy legyen pár fattyú kölyke! – itt elvesztettem a fejemet.  Az erkélyajtó melletti falnak löktem úgy, hogy koppant a feje a falon. Alkaromat a nyakához nyomtam. Az nem dühített, hogy fattyúnak hívott, de a húgaimra is értette! Ezzel nagyon felbőszített.

- Csaljádjomat net oskorblyayte menya! Skazhite mne, chto vy khotite, no ne oskorblyayet moyu semʹya! – értetlenül nézett rám, hisz oroszul beszéltem. Fújtattam, akár egy ló és erősebben szorítottam a nyakát. – Családom így net beszélhe’! Rám mond amit aka’ , de róluk semmi! – ismételtem meg magam.

- Hah! Mit teszel velem? 

- Eskjüszök, még szól róluk, agyonver.

- Áh, szóval meg akarnál verni? Ha én meghalok, pár napon belül követsz engem te is! Mehetsz a bitófára, vagy guillotine alá raknak!

- Mne vse ravno! A családomé’ élek!  - elengedem. A nyakához kap és mély levegőket vesz.

- Tűnj el! – amikor beléptem a szobába, ő is jött utánam. – A húgaidból sem lesz jobb mint belőled! Elmehetnek olcsó szajhának! – megálltam. Minden erőmet az öklömbe gyűjtöttem és olyan erősen vágtam gyomron, amennyire csak tudtam. Nem ütöttem meg még senkit, ez a fiú volt az első, akit ténylegesen megütöttem. Térdre rogyott, majd összekuporodott.  Úgy fújta ki a levegőt, mit aki éppen hányni akar.

- Örüljö’. Még visszjafogjom magam. – ezzel otthagytam. Tőlem akár itt is fulladhat meg, engem nem érdekel. Aki a családomat a szájára veszi, az válogassa meg a szavait! Ha azért dobnak ki, mert megvédtem a családomat, hát legyen!