2013. július 16., kedd

Lőjetek le! Kérlek...!

Esküszöm, ez életem legrosszabb napja! Időrendi sorrendben:

1. Felkeltem.

2. Bevertem a fejem a plafonba. (galériám van)

3. Bevertem  a fejem  polcba ami a matracom mögött van.

4. Fájt a térdem, mert ha valami nem tetszik neki, akkor neki meleg kell. Mindegy a lényeg, hogy baromira fáj.

5. Majdnem beleestem a budiba. ( nincs férfi a háznál, de az ülőke nem volt lehajtva xddd.)

6. Fáj a fejem.

7. Fáj a derekam. ( bizonyos lányos ügyek miatt)

8. Bevertem a fejem a lépcsőbe.

9. Le kellett mennem a Penny-be aztán a Rosmannba - nem érdekel ha rosszul írtam - és út közben majdnem elgázoltak.

10. Fél órán át keringtem a hűtők előtt, mert nem találtam joghurtot/kefirt és túrót, ami a térdemnek kifejezetten jót tett. -.-"

11. Bementem a Rosmannba és mikor a kasszánál álltam elkapott a hányinger.  Azon voltam, hogy ne taccsoljak ki ezért rohantam kifelé.

12. Kint a padnak támasztottam a bringát, oda gyorsan leültem, nagy levegőket vettem, majd mikor felálltam, hangos tépőzár hang...

13. Festéke volt az a k*rva pad. Ült a másikon egy pasi - az még csak félig volt lefestve - de nem szólt volna! Pedig már akkor ott volt, mikor bementem és oda támasztottam a cangám.

14. Egész városon úgy kellett végig menjek a kedvenc gatyámban, ami már nem használható...

15. Itthon lebasztam a biciklit, ami szintén tiszta kék lett, és rohantam fel. Mama lecseszett a gatyáért, de ez még nem a legszebb...

16. "Basszameg, a combom is tiszta festék!" - szóltam én - "Szandra, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?!" - kiáltotta ő.

17. Lesikáltam a bicót és elindultam a házba. mikor a kőlépcsőn elvágódtam felfelé a felső udvarban, aztán leültem a felső kerben a gangra vezető falépcsőn, ami tőlem lett festékes.

18. A bringám kosara leszerelhető. Abban vittem fel a vásárolt cumót, levágtam az asztalra és kiakadtam. Mikor elvettük, a műanyag abrosz is olyan lett...

19. Leültem megírni ezt és felvettem a rövid gatyám. Felálltam lehúzni a gatyót, hogy kényelmesebb legyen, majd vissza akartam ülni a kanapém karfájára. Akkorát borultam, hogy az csak na.

20. Bevertem a fejem ( ami ég mindig fáj ) a szekrényajtóba.

MAGYARUL MEG AKAROK HALNI! NEM TUDOM EZT HOGY HOZTAM ÖSSZE, DE MA NEM MEGYEK KI A HÁZBÓL! ESKÜSZÖM, EGY NAPRA CSERÉLNI AKAROK A KUTYÁMMAL! NEKI SEMMI GONDJA NINCS, CSAK ANNYI MAX. , HOGY NEM SIMIZZÜK ÓRÁKON ÁT...
DE NYUGI, MINDEZEK ELLENÉRE, HOLNAP JÖN A RÉSZ, FÉL 12 ÉS FÉL 2 KÖZÖTT!

3 megjegyzés:

Unknown írta...

húúúúúú téged aztán elátkoztak.. :DDD sajnálom.. :/ de azért ne akarj meg halni mert akkor ki fogja folytatni a blogok? :D gondolom mára eleget szenvedtél-- úgy h pihend ki ezeket a sok balesetet és reméljünk h nem kaptál agyrázkódást amennyiszer be verted a fejed.. :D várjunk a kövi részt úgy h siess :D <3
*puszi*

Unknown írta...

uuuuh,hát az nem lehetett valami kellemes :S Vigyázz magadra! x

Unknown írta...

Ismered az Ennyi csak című számot?
"Ez is csak egy nap, nem s vilàg vége, a kedvedet ne törje meg,
Lenyeled keresztbe éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz,
Mert ennyi csak, mert ennyi ez!"
;)
Vigyázz magadra! Csak lestem, hogy hányszor verted be a fejed... Jó, hogy nem lett bajod.