39.fejezet

  Zayn szemszöge:

Amióta tudom, hogy melyik kis lyukba járnak ők ketten, azóta gondolkodom azon, miképp kéne ellenük tennem. Egyszerűen rájuk gyújtani a házat, túl egyszerű volna. Saját kezemmel magam öljem meg őket? Ahhoz nem vagyok eléggé erős. Ketten egy ellen, és mind a ketten jobb erőben vannak nálam...

Ezért kezdtem el kutatni. Mocskosabbnál mocskosabb kocsmákba jártam, hogy megtaláljam a kellően kemény párost, akit felbérelhetek ellenük. Sok szájból hallottam másutt is a Két Pokolfajzat nevet, azt mondák, ők a legjobbak, mégis kételkedtem. Leírást soha nem kaptam, hogy néznek ki, ezért gondoltam, hogy talán egy városi legenda lehetnek, míg az egyik részeg meg nem szólított valamelyik kocsmában. Megragadott, félre vont és mondott egy címet.

A Piszkos Fred pub, minden kocsma legallja, ahova a patkány még vizelni sem téved be. Még én is tudom, hogy oda aztán az igazán kemény alakok járnak, nő oda még nem jutott be egyedül. Vagyis, aki bement, azt már nem látták többé odakinn. Tehát én, a vékony kis gazdagfiú, nem csoda, hogy félelmekkel nyitottam be a lengőajtón.

Odabenn minden szem rám szegeződött. Először megrettentem, amit a sok szempár egy kis csillanással fogadott. Egy kiáltás hallatszott, valahonnét a kocsma végéből.

- A halált keresed kisecsém, mert az vár rád csak itten! - dörrent egy hang. Nagy levegőt vettem, erőt gyűjtöttem, hogy a sok jöttment erőemberek között meg merjek szólalni.

- A Két Pokolfajzatot keresem! Úgy tudom, itt találom őket! - szóltam a tőlem telhető leghangosabban. A férfiak egytől egyig felzengtek, majd hirtelen a sokaságban egy út nyílt. Egy kecses járású férfi jött elő. Léptei a nőies lépésekre emlékeztettek, akár egy macska a háztetőn, úgy tette egymás után a lábait. Alkata jóval kisebb volt nálam, mégis erősbnek látszott. Fején egyszerű karimás kalapocska ült, mikor elém ért, kissé feljebb peckelte az anyagot, amitől megvillant előttem a fekete szempár, fekete bőrszín és a vaskos ajkak. Nem férfi volt ő, hanem nő, minden kétség nélkül, csak épp férfiruhában. Hosszú ujjait a nyakamon járatta végig, amíg az állam végéhez nem ért. Ott megállt, majd felfelé lökte a fejem, amitől az kicsit hátrabicsaklott.

- Gyere csak szépfiú. - suttogta kéjesen, majd végignyalt felsőajkán, mintha prédája lennék, a vacsora, ami önként áll elé.

Ő elindult előre, csípőjét olyan hevesen járatta jobbról balra léptei közben, hogy attól férfiember nem marad talpon. Mégis egyetlen férfi sem nézett utána, de tekintetükben éheztek rá. Miért nem merik végignézni a csodás idomokat, mert aki azt mondja, hogy ez az apró nő nem tökéletes, az hazug, vagy esetleg vak lehet még.

Én megbotolva a padlódeszkában mentem utána, mögöttem az emberfal folyamatosan összezárult. Egy boxhoz vezetett, ott ült még egy férfi, könnyed fehér ingben, sötét anyagból szabott - vagy inkább kézzel varrt - nadrágban. Hosszú szőke haja a vállát nyaldosta, ahogy a feje mozgott jobbról balra, az újonnan felzengő kocsmadal dallamán. A lány elvett egy széket az egyik épp leülni készülő nagydarab ember alól, majd nekem fordította a háttámlát és széttett lábakkal leült. Én bátorkodtam beülni a boxba, a férfi pedig felnézett. Ugyan olya fekete volt a szeme, mint a lánynak, arcán vigyor terült el. Levette kalapját és letette maga mellé. A lány tekintetét folyamatosan magamon éreztem, ezért alig mertem kinyögni a kérdésemet.

- Ti vagytok a Két Pokolfajzat? - néztem előre a férfire, akinek vigyora még inkább nőtt, mosolygödrök jelentek meg a szája szélénél.

- Mit keres egy ilyen fiúcska itt? Nem neked való hely ez, kisfiú vagy még! - szólt a lány, s ahogy ránéztem, egyrecsak villogó szemeit láttam. Csábító volt, biztosra veszem, ha nem lenne ilyen hírhed a kegyetlen gyilkosságairól, minden férfi megpróbálkozna nála.

- Fel akarlak bérelni titeket. Bármennyit fizetek...

- A bármennyi kevés. Ez a munkától is függ barátom, nem csak a pénztől. Nem azért vagyunk bérgyilkosok, hogy keresünk. Azért keresünk, hogy bérgyilkosok lehessünk! - most a férfi szólalt meg, karcos, mély hangon. – Először add meg a személyt kit meg kell ölni, hogy miért akarod, és majd eldől.

- Nem egy ember, hanem kettő és nem is akárkik. Louis Tomlinson és az öreg Styles unokája… - reménykedtem benne, hogy meg tudom őket győzni, meg akartam őket győzni, mert akartam a halálukat.

- Nagyon jó indokot kell mondj, hogy valami nemes nyálgombóc legyen a következő áldozatunk. – szolt a nő. – Ficsúrokkal sosem kezdünk.

- Melissa! Talán hallgasd meg a fiút, csak aztán fecsegj! – szólt rá komoran a nagydarab ember. – Te pedig ne törődj vele. Csak nemrég érzett rá a gyilkolás ízére, nem az ő hibája.  Szóval, mit vétettek ellened?

- Ellenem semmit, inkább a világ ellen. Ők ketten szeretők, ezt biztosan tudom…

- Honnét? – kerekedett el a lány szeme. A férfi arca továbbra is csak mosolygott, majd bólintott, hogy nyugodt szerrel mondjam el amit tudni akar.

- Láttam őket még régen… Csókolóztak. Kiderítettem, hogy hová járnak el, hogy együtt legyenek. Louis a mostohabátyám, minden tettéről sokat tudok. Nem nemesek ők, hanem férgek. Hajlandóak vagytok eltaposni őket? – kérdetem bizakodva.

- Less, ez jó munka! – szólt Melissa, kicsit mocorogva a széken. A férfi rá sem hederített, inkább gondolkodott. Ajkai mozogtak, majd aprókat bólogatott.

- Mi lenne a feladatunk? – kérdezte kissé előredőlve, tehát felkeltettem az érdeklődését.

- Beszöktök a Bugris Boldizsárba. 13-as szoba az övék, mindig, mindenkoron, nem téveszthetitek el. Annyi lenne a feladat, hogy az egyikőjüket kínozzátok, a másikat pedig kényszerítitek hogy végignézze. Aki nézi, azt provokálni kell, olyanokat mondani neki, amitől egy szerelmes szenved. Eztán otthagyni őket megkötözve és meggyújtani a házat, hogy bennégjenek. Nos?

- Zseniális! Less, ezt el kell fogadnunk! Ezzel mindenen túlszárnyalunk!

- Melissa! Had gondolkozzam! – szólt rá komoran a férfi, amitől a lány elnémult és a lábaival a padlódeszkát kezdte rugdalni a kocsmadal ritmusára. – Melyik fiút kell kínozni? – vonta fel a szemöldökét, mikor rám nézett.

- Az mindegy. Amelyiket erősebbnek vélitek. A gyenge lelki világ mellett jobban fog fájni, hogy míg a szerelme szenved, őt csak szavakkal provokálják. Mellesleg, ezen túl azt tesztek velük amit akartok. A lényeg a kínzás, a végén pedig a halál. – szóltam, majd tekintetemet felváltva tartottam rajtuk. A lány felállt a székről, visszarúgta az asztalhoz ahonnét elvette, majd bemászott mellém, akár egy macska. Gátlásai nem lehettek, ezt abból gondoltam, hogy kezét a combom belsejére szorította.

- És… - szinte dorombolt a hangja, ahogy egyre csak rám mászott. Őszintén, ellenemre nem volt a dolog. – Mennyit kapunk a munkáért?

- Mo… Most csak negyven font van nál… Nálam! – próbáltam kibökni a mondatot, miközben az igéző, ébenfekete szemeit bámultam. Melissa hangos kacaja minden ordítást túlszárnyalt, mégsem figyelt rá senki. De ez a kacaj nem e-világról származott. Ahhoz túlságosan embertelenül hangzott.

- Buta, buta kisfiú! – hangját kétféleképp lehetett hallani. A mélyen búgó démonok krákogása és a mennyből jött angyal éneke. E kettő adta össze a rémisztő hangot. – Zayn Tomlinson, itt nem a pénz a fizetség! –szólt tovább és én kibújtam alóla, kissé arrább is lökve őt ezzel. A boxon kívül semmi nem volt 
világos.

Mindent a sötétség vett uralma alá. Less nyugodtan ült a helyén, idő közben egy szivar került a szájába, amit ebben a pillanatban elvett onnét. Én ziháltam és kapkodtam a fejemet. Nem tudtam, milyen rémálomba cseppentem. Melissa megint indulni készült felém, rakoncátlan macska módjára karmolta a körmeivel a box kárpitját.

- Melissa, elég legyen! A végén egy újabb embert üldözöl el! – szólt rá a férfi, bár mostmár inkább ordított, mintsem szólt.  – Zayn Tomlinson, a fizetségünk nem pénz. Minket a lelkeddel fizethetsz ki. A munkánkért a lelkedet kell adnod az ördögnek. Pokolfajzatok vagyunk. Veled együtt majd a két fiú is pokolra jut, annyi különbséggel, hogy neked már nem lenne menekvés. Mindenképp a pokol tárt kapui várnának téged, ha üzletet kötünk. Ellenben te még élhetsz. Azzal a tudattal, hogy az már mindegy mit teszel, senki nem véd meg a pokol teremtményeitől, minden bűnöd büntetését megkapod. És megtudod a halálod dátumát is. Evvel jár, ha felbérelsz minket. Ők is így tettek! – szólt és széttárta a kezét. A pubra ismét fény gyúlt, és már nem a vígadó emberek sokasága ült a székeken.

Rothadó, foszladozó kezek csapkodták a korsóikat az asztalnak, a dallam amit eddig daloltak morgássá lett, az én ordításom hangja meg sem hallatszott, néma maradtam.

- Erre vágysz Zayn?! Bármi áron megöletnéd a két fiút? Akkor is, ha ezek után már nem lesz sorsod?

- Bármi áron… - suttogtam magam elé lihegve, majd Less felé fordítottam fejemet, hevesen bólogatva. – Üzletet kötök veletek, csak kerüljenek a pokolra azok a dögök!

- Rendben, Melissa, ez a te dolgod. Nyeld el a lelkét! – parancsolta a férfi, mire a lány csak vigyorgott és elővillantak a hegyes fogak.

- Nyisd nagyra a szád szépfiú! – szólt a lány és latinul szavalni kezdett:

Anima autem nostra est in vobis,
Nunc te mea!
Deus fidélis
Nunc scriptor satellitibus Lucifer!
Lorem pulvis in terram suam,
Sicut ignis qui nunquam accidit caeco circa corpus tuum ex ...*

Szavait nem értettem, de nem is akartam. Azt tettem amit kért, kitátottam a számat és amit a versszerű sorok véget értek, a torkomat elárasztotta egy érzés. Mintha egy kígyó mászott volna fel a torkomon és akárhogy is akartam, a szám nem csukódott össze.

Vékony, fehér kis csíkban törtek ki a torkomon kis füstfelhők. Ez volt a lelkem…

Mindegyik csíkból egy-egy szám alakult ki. 1850.10.05. Ez volt a halálom dátuma. Ezek a számok most egy hatalmas ködként szálltak bele Melissa mellkasába, ahol egy villanással nyomuk veszett.

- Várni fogjuk a két fiút minden este a fogadó környékén Úgy teszünk ahogy kérted. Van kérdésed? – kérdezgetett a férfi, miközben elnyomta a szivart az asztal szélén.

- Nincs. – ráztam meg a fejem.

- Akkor, viszlát 47 esztendő múlva! – szólt a lány és ezzel minden eltűnt. Eltűnt  kocsma, az emberek, a két Pokolfajzat, és az utcán ültem mostantól a sárban, vízben, mocsokban. A szemem előtt homályossá vált a világ, eldőltem és elájultam. 
 

A latin szöveg: 

Lélek mi benned él,

Most már enyém vagy!

Isten hű szolgája

Mostantól Lucifer talpnyalója 

Porból lettél porrá leszel

Tűz ami a tested körül sosem huny el...