2013. július 20., szombat

38.fejezet



Egy hónappal később...

Jasmine szemszöge: 

Sok furcsa dolog történt, legalább is velem. Olyan mértékben vagyok álmos, hogy reggelente felkelni sincs kedvem, még az udvarba sem tudok lemenni friss levegőt szívni. Szinte magához láncol az ágy. A fejem is sokszor sajog, és nem tudok ellene mit tenni. Sokat akarok enni, olyan ételekből amiket ismerek, de még soha nem ettem. Szinte minden reggel émelygek, két hete már kell a lavór is az ágyam mellé, mert néhanap hányok is és hőemelkedésem van, folyamatosan. Emellett egy rossz szóért képes vagyok bárkire ráordítani.

Ezért is hívatott hozzám orvost Harry, de nekem volt egy sejtésem, mitől is vagyok ilyen. Ilyennek láttam Jessica-t, mikor Liliana-t és Jamie-t várta. Ebből gondolok arra, hogy én is talán terhes vagyok. De nem mertem még senkinek mondani, még Harrynek sem.

Pedig rossz volt látni, ahogy aggódik értem! Megállás nélkül a körmét rágta, minden szavamat leste, szaladgált mint pók a falon. Főképp ma, mert Nathaniel a szolgáló, akit az orvosért küldettünk, még nem jött vissza.

-… Pedig már egy órája elment! Mi lehet?

- Nyugalom, nem vagyok a halálomon, nem a papot várjuk. Amíg ez nem következik be ne aggódj semmiért. Hidd el, nem olyan nagy a baj… - próbáltam nyugtatni, de ettől még idegesebb lett.

- Ilyenekkel ne is viccelődj! Méghogy nem nagy a baj! Hánysz és lázas vagy! Ki tudja mit szedtél össze a sok ismeretlen ételtől!És járni miért nem bírsz? Azt ne mond, hogy nem vagy beteg, mert én ezt nem hiszem!

- Ne izgasd fel magad ennyire! A végén az orvos téged kell majd ellásson! – szóltam, és ebben a pillanatban belépett az orvos, aztán Nathaniel.

- Dr. Stone, a körzeti doktor, uram. – szólt a fiú Harryre nézve.

- Nath, kérlek kísérd ki Harryt. Csináltass neki egy teát a konyhán! – mondtam apró mosollyal a szám szélén, amitől Harry dühös lett.

- Azt gondolod hogy itt hagylak, mikor ki tudja milyen betegség lappang benned!

- Mr. Styles, nyugodjon meg kérem, a feleségének igaza van! Jobb mindannyiónknak, ha nem szól bele semmibe, nem veri ki a pánikot, amíg nem tudjuk egyáltalán, hogy mi a probléma. – szólt a doktor, mire Harry elgondolkodni látszott. – Menjen, igyon meg egy nyugtató kamillateát, ha rossz hírt kap, tőlem hallja először! – folytatta az úr, Harry pedig rám nézett és bólintott. Ezzel  elhagyta a szobát. Dr. Stone rám mosolygott.

- Kissé túlaggódja a dolgokat, nem gondolja? A kedélyállapotából azt ítélem, hogy nincs is annyira nagy probléma!

- Harry igyekszik mindent túlreagálni velem kapcsolatban. Úgy érzem kissé túl óvatos…

- Hát akkor kezdjük. Mik a panaszai? – nézett rám kedvesen. Rólam tudni illik, hogy inkább saját magamat kúrálom, mert rettegek az orvosoktól, de ez az úr, valamiért szimpatikus volt számomra.

- Hőemelkedésem van, álladóan, de nem sok. Minden reggel hányok talán úgy két hete, aztán egész nap émelygek. Ha fel kell állnom, kicsit szédülök, ha járkálok, hamar elgyengülök, úgy érzem le kell ülnöm. Különleges ételeket kívánok, emellett a hangulatom is oly gyakorta változik, mint a széljárás.

- Hmm… - ízlelgette a szavaimat a férfi. – Ezek mégis mióta jelentkeznek?

- Úgy egy hónapja.

- Hát akkor úgy tűnik, hamar meg lesz az első sarja a családnak hölgyem. A tünetei alapján, és az idő mértékével számolva, maga terhes, ez szinte kétségtelen. Sőt, teljesen. - szólt az öreg orvos és arcára még nagyobb mosoly terült. Bennem egy kellemes érzés terült szét, hogy igazam volt, és persze a boldogság, ami átjárta az egész testemet.

Gyermeket várok életem szerelmétől, ez olyan lehetetlennek tűnik, pedig igen, ez a valóság.

- Dr. Stone, megkérhetném, hogy ne szóljon Harrynek? Én szeretném neki elmondani! - mondtam egy gyenge mosollyal. Az úr aprót bólintott, majd elindult az ajtó felé. Még visszanézett rám, majd kinyitott a azt és eltűnt mögötte.

Úgy gondoltam szundítok egy kicsit, de ez nem sikerült, mert Harry természetesen őrült módjára rontott be a szobába, amitől persze felriadtam.

- Jasmine, az orvos nem mondott semmit! Mond el mi van, mert szét vet az ideg! - szólt a haját tépkedve, majd nemes egyszerűséggel berúgta a szobaajtót, ami hangos csattanással érkezett meg a keretébe.

- Remélem nem zavartalak meg azzal, hogy aludni kívántam egy kicsit... - mondtam vicceskedve. Ő csak morgott, amin nevettem. - Ideje gondolkodni a neveken...

- Hát te meg mir... - nézett rám, de ahogy a hasamra simítottam a kezemet, ő elhallgatott. Fejét kicsit félredöntötte, mire megint csak mosolyogtam. Nem tudtam letenni arról, hogy mosolyogjak, olyan boldog vagyok.

Harry csak nagyokat pillogott rám, amíg intettem, hogy jöjjön közelebb. Csak félénken lépett közelebb, mintha megfagyott volna, úgy mozog.

- Kü... Kül... Küldessek Burtonért? - kérdezett dadogva.

- Ráér. Ő is meg fogja tudni, pont úgy mint te. Mi az, most hogy tudod, nem betegség lappang bennem, már nincs is kedved mellettem lenni?

- De, csak... Hisz nektek kell ünnepelni. A ti gyermeketek nem a miénk... - szólt halkan, miközben a földet nézte.

- Ezért nem örülsz velem te buta? - néztem rá furcsállva. - Apaként te állsz majd mellette! A te neveden születik, veled lesz majd az ideje nagy részében, nem Burtonnal. Ő nem lehet majd több mint keresztapa. Biztosan bánni fogja, de ez ellen nem tehetünk.

- Igen, de ez így mégsem lesz igazságos...

- Az élet nem az igazságról szól Harry, szerintem ezt már régen tudod, sőt, talán nálad jobban senki nem érti. Mi kell majd felneveljük, nem Burt és én. Biztosan jó apa leszel! Kedves vagy, okos, mindig megtalálod a hangot az emberekkel. Ha ezt megtanulja tőled, már egy jóravaló emberrel több van a világon.

- Nincs igazad. Nem vagyok jó példakép. Férfi létemre, egy másik férfit szeretek. Ez bűn. Egy bűnöző nem lehet jó ember, példakép pedig annál inkább nem.

- Ezt senkinek nem kell tudnia, hacsak ti nem akarjátok elmondani neki. Én egy ilyen „bűnözőre” is képes lennék rábízni a gyermekem életét.

- Küldetek valakit Imvertékhez Burtonért. – szólt komoly arccal majd felállt. Nem akart tovább beszélni és nem erőltetem. Ha neki nem tetszik a beszélgetés, hát had menjen, jókedvemet most ez sem fogja szegni. – Álmos vagy még?

- Egy kicsit.

- Akkor aludj. Pihenj és vigyázz magadra. Eltart majd egy ideig, mire ideérnek majd. – szólt, majd kinyitotta és maga után be is csukta az ajtót. Óvatosan az oldalamra feküdtem és megint megsimítottam a hasamat. Egy élet növekszik bennem, ez annyira ijesztő tény, de boldoggá is  tesz. Ez motoszkált a fejemben egészen addig, amíg el nem szundítottam.


 Sziasztok! Bocsi, kicsit félvállról vettem ezt a fejezetet, meg időm sem volt megírni és őszintén, halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen lett. Remélem azért nem annyira tér el a megszokott J szemszög fejezetektől! Talán azért is bénáztam el, mert tegnap, mikor be kellett volna fejeznem, inkább belekezdtem a következőbe, a mi már kész is van, és megvan az átlag 3 oldal. De most hozok egy kis ízelítőt, hogy várjátok, hogy elteljen a három nap ! :)

Zayn szemszöge: 

– Zayn Tomlinson, a fizetségünk nem pénz. Minket a lelkeddel fizethetsz ki. A munkánkért a lelkedet kell adnod az ördögnek. Pokolfajzatok vagyunk. Veled együtt majd a két fiú is pokolra jut, annyi különbséggel, hogy neked már nem lenne menekvés. Mindenképp a pokol tárt kapui várnának téged, ha üzletet kötünk. Ellenben te még élhetsz. Azzal a tudattal, hogy az már mindegy mit teszel, senki nem véd meg a pokol teremtményeitől, minden bűnöd büntetését megkapod. És megtudod a halálod dátumát is. Evvel jár, ha felbérelsz minket. Ők is így tettek! – szólt és széttárta a kezét. A pubra ismét fény gyúlt, és már nem a vígadó emberek sokasága ült a székeken.

Rothadó, foszladozó kezek csapkodták a korsóikat az asztalnak, a dallam amit eddig daloltak morgássá lett, az én ordításom hangja meg sem hallatszott, néma maradtam.

- Erre vágysz Zayn?! Bármi áron megöletnéd a két fiút? Akkor is, ha ezek után már nem lesz sorsod?

- Bármi áron… - suttogtam magam elé lihegve, majd Less felé fordítottam fejemet, hevesen bólogatva. – Üzletet kötök veletek, csak kerüljenek a pokolra azok a dögök!

- Rendben, Melissa, ez a te dolgod. Nyeld el a lelkét! – parancsolta a férfi, mire a lány csak vigyorgott és elővillantak a hegyes fogak.
 

Remélem sikerült felborzolni az idegeiteket és várjátok a sokkot, amit kaptok majd. ;) 

6 megjegyzés:

Emi L írta...

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee oh ne miért itt abba hagyni most már nem itt van az áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá nem ér csalás ááááá gyorsan kövit (ilyenkor aszem elmentek otthonról) ááá

Mia♥ írta...

Csatlakozok az előttem szóló véleményéhez. Ááááááááá! itt abbahagyni bűn!

Névtelen írta...

Neeee, tiszta ideg vagyok, itt abbahagyni!! De legalább van miért izgulnom!! :)) Nagyon aranyos rész volt, Harry kis cuki ahogy aggódott!! :))) Nagyon várom a folytatást! :))
Klau

Unknown írta...

Uram segíts :o Nagyon izgulok már :S Csak ne bántsa őket az-az antiszociális állat! De azért szeretünk Zayn,csak nem ebben a történetben :D <3 M x

RoseGirl írta...

Nyugalom, Zayn egy ujjal sem nyúl majd hozzájuk! (Ördögi vigyor)

Unknown írta...

jajj, hozd az új részt!!! nagyon izgulok :)