25.fejezet

Jasmine szemszöge:

Egy hangos csattanás verte fel a ház csendjét. Elfogott egy furcsa érzés. Úgy éreztem át kell mennem Harryhez, mert valami gond lesz. 

Amikor benyitottam hozzá, ő az ágyán feküdt a fal felé fordulva, összekuporodva.  A lámpa fénye kivilágította a szobát. Mikor felé pillantottam, meghallottam a halk szipogását. Óvatosan leültem az ágy szélére és végigsimítottam a kezén.

- Szeretnéd, hogy békén hagyjalak?

- Net…! Jasmine! – mondta, miközben feltápászkodott és a falnak dőlt. – Net mondhatok el, mi baj! – mondta és az így is duzzadt, vörösre sírt szeme megint megtelt könnyeivel.

- Louis bántott meg? Mert ha valami a kapcsolatotokban történt, én meghallgatlak. Tudok rólatok. Mond el, mi történt és hátha segíthetek valamit!

- Honnét…? – pillantott rám értetlenül.

- Tudtam Louis titkáról, mert kiderítettem. Amikor téged megcsókolt, hozzám jött elmesélni, milyen boldog, hogy engedted neki, hogy kétszer is megtegye.

- Zayn úrfij mond, ő használ ki engem! Kellek neki egy éjszaka! Hogy egy lány miat…

- Miért hiszel Zaynnek? Ő gyűlöli Louist, ezért mindenen és mindenkin átgázol, hogy őt szenvedni lássa. Emellett, ha Louisnak egy éjszakás fiúk kellenének, megvenne magának egyet, még az nap este, mikor vágyik rá. Higgy nekem, sosem láttam még ilyennek, mint ebben az egy hónapban! Szerelmes lett, most igazán, amióta itt vagyok. Beléd szeretett, ki tudja miért, és ez nem fog változni. Kevés embert enged olyan közel magához, mint téged. Még a húgait is csak szeretgeti, de tebeléd biztosan szerelmes!

- Én net tudjok hinni el! – csóválta meg a lehajtott fejét. – Akarok menni!

- És mégis hová mennél Harry? Itt mégiscsak jobb dolgod van, mint az utcán!

- Papa, Edgar Ztylz jön holnap. Mondok el neki, hátha visz el. Net bírok itt továb. Már a jo is fáj! – mondta kétségbeesetten. Én egyből megértettem és nem is firtattam, hogy miért nem mondta el nagyapja kilétét.

- Ezzel megszakítod Louis szívét! Én kérlek, aki szintén mondhatom, hogy nem kedvelem őt, ne törd össze, mert akkor már semmi nem fogja felépíteni. Azt is megkockáztatom mondani, hogy belerokkanna, és hogy az ép eszét is elveszítené, az is biztos. Fájdalmas élete volt, a gazdagság és a fényűzés mögött.

- Taljan majd az álom megadja a válasz! – szipogta és visszafeküdt. A takarót sem dobta magára, csak az apró párnáját húzta a feje alá. – Jasmine, marad?

- Ha szeretnéd, mindenképp. – mondtam halkan. Ő lehunyta a szemét én pedig, mint anya a fiát, cirógatni kezdtem.

Nehéz helyzet előtt áll, és ha tényleg elviszi őt Mr.Styles, akkor nem csak Louis sebződik meg újonnan egy életre. Nem tudja mi a helyes döntés, ő is tépelődik. Minden bizonnyal élete első szerelme lett Louis és fájdalmas lesz az elszakadás.

Óvatosan megsimítom az arcát, ő pedig rászuszog a kezemre. A légzése egyenletes, hát ilyen gyorsan álomba merült volna? Bizonyára kimerítette a sírás. Zayntől ez végtelenül aljas húzás volt, s hogy honnan tanulta, azt nem tudom. 

Egyszer kinyílt az ajtó, majd a padlóval egyetemben, megnyikordult. Louis csatlakozott hozzám, a szoba félhomályos fényében is jól láttam a döbbenetet az arcán.

- Te mit keresel itt? – kérdezte nyersen. Én felhagytam Harry cirógatásával és óvatosan felálltam.

- Úgy éreztem, mikor meghallottam az ajtócsapódást, hogy ide kell jönnöm. Mint látszik, jól tettem. – szóltam visszafogott hangon. – Úgy vélem, nem ez a legideálisabb hely a beszélgetésre. Ha Harry felébred, és itt talál, nem tudom miképp reagál.

- Akkor menjünk ki. Csak egy kérdés. Mondott neked valamit, amit nekem ne mondott volna? – kérdezte félve, hangját még inkább visszafogva.  Én egy egyszerű bólintással letudtam és megragadtam a kilincset. Előre siettem, az előszobában szinte teljesen sötét volt csak Louis kisurranó szonettjét láttam meg. Amikor becsukódott az ajtó, én nem vártam semmit, belekezdtem a mondanivalómba.

- Holnap estig van időd visszaszerezni őt. El akar menni a nagyapjával. – mondtam és beállt a dermedt csend. Hangja egy perc némaság után élesen metszete meg a levegőt.

- Te még segíthetsz! Rám nem fog hallgatni, azok után, hogy Zayn miket mondott neki. Te rábeszélheted a maradásra. Ez az én és az ő érdekeit is szolgálja!

- Hidd el, én odabent megtettem a mit tudtam. Ha te nem teszel azért, hogy bebizonyítsd, nem kell elmennie, akkor inkább ne is pazarold rá az időt. Én bizonygattam neki, hogy te nem szeretsz senki mást, ő mindennél előbbre való számodra.

- És mégis… - hangja kissé elcsuklott, majd megköszörülve torkát, visszatért az eredeti mondandójához. - … Mi az ördögöt csináljak?! Szavaimra nem hallgat, tetteim nem hatják meg…!

- De igenis meghatják! Szerinted, ha nem érdekelné, hogy mit teszel, sírna? Éreztesd vele, hogy Zayn hazudott és ő mindennél fontosabb. Mutasd ki az érzelmeidet! Vond őt félre napközben, és csókold meg ott, ahol senki nem lát titeket! A legapróbb gesztusait is köszönd meg, legyél gyengéd és ne akaratos. Most helyezd azt előtérbe, amit ő akarna és ne a te érdekeid legyenek legelöl. Ne az legyen a célod, hogy visszafogd, vagy marasztald! Arra bírd rá, hogy a kérésed nélkül is maradni akarjon! – soroltam neki a tanácsaimat.

- Verset ne mondjak neki? – kérdezte flegmán.

- Ide figyelj Louis William Tomlinson! Nekem nem kötelességem segíteni neked, mindezt nem érted teszem! Azért, csakis azért, hogy Harry ne törjön össze ilyen fiatalon! Talán őt jobban megviselné az elválás, mint téged, mert meggondolatlan döntés itthagyni a szerelmét, én úgy gondolom.  Neked csak annyi dolgod lenne, hogy körbeudvarold egy kicsit, mint ahogy eddig nem tetted! Mellékesen, a hozzáállásod nem győzött meg arról, hogy nem Zayn mondott igazat… - tettem hozzá lezárásképp az utolsó mondatot, de még a halvány fényben is láttam, ahogy arca elkomorul, szemét eltelíti valami.

Hirtelen megragadta a vállamat, és a falnak csapott. Ujjai mélyen nyomódtak a vállamba, ezzel fájdalmat keltve ott. Az ujjai pulzálás szerűen szorították egyre inkább a vállaimat.

- Ezt… Ne merd… Még egyszer! – morzsolta a fogai között.

- Louis, kérlek… Ez fáj! – szóltam rá szinte nyöszörögve. Arca semmit nem változott, de elengedett. – Én csak segíteni akartam, kérlek, próbálj meg minél többet megtenni úgy, ahogy mondtam!

- Megfogadom, de ezt ne mond! Zayn egy undorító dög, maga a sátán. Ne állj te is a pártjára.

- Én nem állok se melletted, se Zayn mellett. Én csak Harrynek akarok jót…

- Miért ilyen fontos neked?

- Talán az anyai ösztönök. Elvégre húsz esztendős vagyok, már réges-rég férjnél kellene lennem, karomban hordoznom a gyermekem. Egyszerűen, jól esik valakivel úgy bánni, mint egy gyerekkel és ő hagyja. Hisz még az is.

- Hát… Igen… Köszönöm! – mondta, majd lendületet véve, megfordult és elindult. Én álltam még pár pillanatig, majd én is elindultam. Nagyon remélem, mindkettejük érdekében, hogy megfogadta tanácsomat.