2013. május 26., vasárnap

20.fejezet

Louis szemszöge:


Hosszan, lassan és érzékien csókoltam meg az ajkait, amit ő boldogan viszonzott. Nem akartam nagyon belefolyni, inkább lassan végigvonultam állvonalán, majd a füle mögötti lágy részre tapadtam és elkezdtem szívni, óvatosan.

Száját egy halk sóhaj hagyta el, mire elindultam lefelé, a nyaka irányába. Pár napja már próbáltam kideríteni, hogy hol van az a bizonyos pont, ahol a legérzékenyebb, de még nm jártam sikerrel. Most bőven van időm kideríteni.

Lassan haladok, nemsokára az álla alatti hajlatot puszilom meg. Ennél a pontnál egy mélyről jövő sóhaj szakad ki a száján, így ezt a pontos elkezdem szívni.

Apránként onnan is elindulok lefelé, egészen a kulcscsontjához, le a mellkasára, ahol a mellbimbóit is szívogattam egy kisebb ideig. Ajkait elhagyó hangos sóhajok bíztattak arra, hogy csináljam tovább és tovább. A kezemet a hasára simítottam, ami meghullámzott a tenyerem alatt.

Fél kézzel kezdtem el gombolni az öt gombos nadrágot, lassan, bár tudtam volna gyorsabban is, de nem akartam.

Első gomb…

Második…

Harmadik…

Negyedik…

És elértem az ötödiket, amit most a szokottnál ügyetlenebbül kapcsoltam ki.

Felhajoltam, még nem kezdtem ott lenn semmit. Harry karjai a feje mellett voltak, két kisebb háromszöget alkotva. Elhelyezkedtem, a kigombolt nadrágja fölé ültem. Arcához hajoltam, hogy közelről csodálhassam a szemeit. Most köd ült bennük, a színe is változott. Méregzöld színű lett.

Óvatosan lehajoltam lopni tőle még egy csókot, mielőtt elkezdeném. Harry gyengén viszonozta tettemet, majd mikor elváltak ajkaink, feje visszazuhant a párnájára.

Elkezdtem róla lehúzni a nadrágját, lassan, ezzel is kínozva őt. Teljesen lehúztam róla és félredobtam. Férfiassága merevedve nézett felfelé. Kezemmel a combját simítottam, majd óvatosan köré fontam a kezem, ezzel nyögésre késztetve.  Lassan húzogattam neki és arra következtettem, hogy élvezi. Minderre abból jöhettem rá, hogy a fejét hátra hajtotta, kezével a lepedőt markolta.

Lassan kezdtem el gyorsítani, mire nyöszörögve elfordította a fejét jobbról balra.

- Tetszik ez Harry?

- Da! Bol’she!

- Angolul, hogy értsem! – szóltam rá, kicsit gyorsítva. Még viszonylag nem diktáltam gyors tempót.  Ajkait összepréselte, szemeit lehunyta.

- Kérek tová’! – mondta. Én kicsit közelebb hajoltam a férfiasságához, és óvatosan megnyaltam a makkját. Harry nem tudott magával mit kezdeni, csak nyöszörgött. Lassan vettem a számba, kicsit szívogattam, amitől kissé megrándult a csípője. Igyekeztem hosszan a számba engedni, de öklendeztem volna tőle, így csak bizonyos mértékig tehettem meg.

Egyre hangosodó nyögései engem is feltüzeltek, belülről égetett a vágy, hogy abbahagyjam és magamévá tegyem, most rögtön, de az ő és az én érdekemben, vissza kellett fognom magamat. 

Egyik kezével belemarkolt a hajamba, ezzel kicsit jobban betolva a számba a férfiasságát. Én gyorsítottam, ő pedig olyan erővel húzta a hajamat, hogy azt hittem, menten kiszakad a fejemből az, amit markol.

- Louis… - zihálta ki a nevemet két nyögése között. Éreztem, hogy a férfiassága kissé megremeg és egy minden eddiginél hangosabbat nyögve engedi a számba az élvezetét.

Én mindent lenyeltem, ő pedig kicsiket markolgatott a hajamba és lihegett. Lassan emelkedtem fel, keze lecsúszott a hajamról. Kicsit elfeküdtem én is, és figyeltem, ahogy mezítelenül piheg mellettem. Arca sima volt, ajkai elnyíltak, a levegőt az orrán át vette. Szemei lehunyva tartja, próbál megnyugodni

A kezemmel a vállát cirógattam meg, de ő még nem is rezdült.

-  Harry. – szólítottam meg halkan. Ő sehogy sem reagált a megszólításra. – Harry, megengeded, hogy tovább menjek? – kérdeztem. Egy határozott, jól látható bólintás volt a válasza.

Elkezdtem felállni és gyorsan gombolni a nadrágomat, hogy ne legyen már ezzel több gond. Egyszerűen félre dobtam az övéhez, majd Harry lábai közé térdeltem.

- Gyere. – nyújtottam a kezemet felé, mire ő kinyitotta a szemét és megragadta a segítségem. Felhúztam őt, maga pedig próbálkozott takarni a péniszét. Arca pírba öltözött, nem tudta, hova kapja a tekintetét a férfiasságomról, mert mindig visszatévedt rá. – Nézz csak nyugodtan engem nem zavar. – mondtam, mire megrázta a fejét és tincsei is elindultak a maguk útjára. Szemeit összeszorította, majd kinyitotta és egyenesen a szemembe nézett. – Gyere, tedd szét a lábad és ülj az enyémre. – adtam a parancsot.

Ártatlan, megszeppent arccal nézett felém, de cselekedett.  Nem ült sem az ölembe, sem a térdemre, majdnem a combom közepére, de ez így volt tökéletes. Megszeppent arccal várta, hogy mit kérek tőle következőleg.

- Figyelj rám, jó? Hajtsd a fejed a vállamra, és harapd meg, ha fájna amit csinálok.

- Net fogok harap. – rázta meg a fejét, a hangja pedig olyan volt mint egy megszeppent öt esztendős gyermeké.

- Csak csináld amit kértem. – mondtam halkan, miközben egy ujjamat végigfuttattam a gerincén. Ő kissé megborzongott tettemre. Szempillái megrebbentek, de a szemembe nézett továbbra is.

- Mijért?

- Két okom van. Az első hogy ne szenvedj magadban. A második, hogy érezni akarom legalább a töredékét annak, amit te fogsz! – mondtam továbbra is a szemébe nézve. Állta a tekintetemet, még csak nem is pislogott. A szemei nemhogy nem tükröztek félelmet, annál inkább eltökélt volt a tekintete.

Eztán a fejét a vállamra hajtotta, éreztem a szuszogását rajta.

Az egyik ujjamat megnyálaztam, majd az ujjammal elkezdtem ingerelni az ánuszát. Harry egy remegő sóhajt hallatott, hozzám dörgölte arcát és kissé megemelkedett.

- Óvatos leszek, ígérem. – szóltam és óvatosan feltoltam az ujjamat a fenekébe. Éreztem, ahogy a fogai épphogy súrolják a bőrömet, én pedig örültem, hogy azt teszi amit kértem.

Az ujjam lassan mozgott előre-hátra, a foginak szorítása is egy kicsit erősödött, ezért igyekeztem óvatosan csinálni amit műveltem. Amikor az ő szorítása enyhült, erőteljesebb mozdulatokat tettem. Pár perccel később, kiszaladt a száján egy apró, gyorsan elhaló nyögés és én is úgy éreztem, hogy éppen itt az ideje a következő ujjamnak is.

Amint azt is felcsúsztattam Harrybe, ő erősebben harapott meg, én pedig kicsit felszisszentem. Akarva akaratlanul, de fájdalmat kell okozzak neki… Remélem, nem vágom el magam teljesen és nem gyűlöl majd meg ezért. Igyekszem annyira óvatos lenni, amennyire csak lehet, de nem megy egy bizonyos foknál jobban.

- Harry, kibírsz ennél többet? – suttogtam a fülébe aggódva. Arra számítottam, hogy mikor elhajol tőlem, egy könnyes szempárt látok majd, de nem. A szeme nem mutatott semmit. Biztos vagyok benne, hogy titkolja az igazat, mert nem hinném, hogy a fájdalmat sem érzi, azután hogy ennyire erősen harapott belém.

Hozzám hajolt és megcsókolt, lassan, érzékin. Mikor elhajolt, megint a szemembe nézett. A hideg végigfutott a gerincemen attól az érzelem mentes tekintettől.

- Hiszjek, ez volt jo váljasz.

- Gyere, feküdj le és tedd szét a lábadat. – adtam ki a következő feladatot, miközben kicsúsztattam belőle az ujjaimat. Ő hátradőlt az ágyon, úgy téve ahogy kértem. Szemét lehunyta, arca pírba öltözött.

Fölé mászva, fél kézzel egyensúlyoztam, a másikkal magamat irányítottam. Mikor a férfiasságom nekiütközött a testének, elfojtottam magamban egy nyögést.

- Lazíts. Ne feszítsd meg az izmaidat, akkor csak rosszabb lesz. – mondtam, ő pedig hevesen bólogatott csukott szemmel. Én nagy levegőt vettem és előre nyomultam.

A keze belemarkolt a paplanba, a száját összepréselte, a szemét erősebben szorította. Nem tudtam mit csináljak. Gyors legyek és kevés ideig több fájdalmat okozzak neki, vagy több ideig keveset?

Eszem helyett a testem döntött. Egyetlen erős lökéssel a férfiasságom teljes egészében belé préselődött. Harry elkapta a feje felett a támlát, fejét vicsorogva hajtotta hátra, de meg sem nyikkant.

Óvatosan ráhajoltam a testére, mellkasunk összeért, én pedig gyengéden kezdtem csókolni a nyakát, hogy eltereljem a figyelmét.

- Ha nem is mindent, legalább egy részét engedd ki. Ne tartsd magadban, csak rosszabb lesz. Ne feszíts, próbálj megnyugodni. – mondtam halkan, ő pedig hallgatott rám. Hangosan nyöszörgött, teste elernyedt. – Szólj, ha csinálhatom tovább. – mondtam és igyekeztem nem mozogni. Amikor kicsit is mozzantam, a karja megfeszült a támlán.

Pár perc elteltével, fejét előre billentette, szemei lehunyva voltak, nagy levegőket vett. Egyszerűen bólogatni kezdett. Jobbnak láttam rákérdezni.

- Biztos? Ne várjak még? – megrázta a fejét, hogy ne. – Biztos?

- Konechno! Csinál! – mondta. Hangja kiolvashatatlan volt.

Megint óvatosan mozdultam, az arcát figyelve. Semmi reakciót nem mutatott, ezért fojtattam. Igyekeztem lassan, óvatosan csinálni, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzak neki. Szememet lehunyva koncentráltam, hogy ne gyorsítsak hirtelen, amikor megéreztem két kart fonódni a nyakam köré. Ezt jelnek vettem, hogy gyorsíthatok.

Mikor a szájából meghallottam az első nyögést, teljes lelki nyugodtsággal adtam át magamat is a élvezetnek, extázisnak. Egy idő után fél kézre támaszkodtam, a másik kezemet testeink közé vezettem és gyengéden megmarkolva péniszét, húzogatni kezdtem.

Torkából egy számomra ismeretlen, hörgésre leginkább hasonlító hang tört elő. A csípőm egyre hevesebb iramot diktáltam, Harry is egyre jobban vonaglott alattam.

- Lújisz… - arcára pillantottam, amikor furán ejtette ki a nevem.  Vonásai egyre többször váltottak grimaszosba. Fejét jobbra-balra dobálta és egyre csak hajtogatta a nevemet. Egy perc sem telhetett bele, hogy egy újabb, minden eddiginél hangosabb nyögést hallasson és gyönyörének mellékterméke a hasára került.

Nekem sem kellett már sok, hogy át essek azon a bizonyos ponton és belé élvezzem. Tolásaim lomhábbak, mégis erőteljesebbek lettek, majd pár másodperccel később, megtörtént, 
belé lövelltem az élvezetemet. 

Csak annyi lélekjelenlétem volt még, hogy kivegyem a kezemet közülünk és mellé dőljek, ne őrá. Teljesen kifulladva, zihálva, ziláltan feküdtünk egymás mellett.

- Louis… - mondta ki a nevem, immáron normálisan. – Ez… Ilye’ még net ad senkji. Net volt olya’ rossz, mint gondolok.

- Sajnálom, hogy fájt.

- Volt má’ rosszjab is. Louis… Tudjok valahol füröd? – kérdezte kissé pirulva.

- Van itt egy elviselhetően tiszta közös fürdő. Akarod azt használni?

- Da. Lenne jo. – bólintott.

- Rendben, nemsokára visszajövök. – mondtam, ezzel elkezdtem felvenni a ruhámat, hogy elinduljak megkeresni Mrs. Bennet-et. 



Sziasztok! Nos, igen, ez egy igen gyenge fejezet, koromnak is hála. Nem mellesleg, ezzel a fejezettel két hétig kínlódtam. Meg kellett keresnem azokat a savakat, amikkel legalább kicsit hasonlítva a korhoz, leírhatom. És gondolom, a társaság okos fele tudja (vagy legalább ötlete van), hogy miért csak kétféleképpen hívtam a férfi nemi szervet. 
Köszönöm a figyelmet!

3 megjegyzés:

Sándor írta...

szerintem a korodhoz képest jól megírtad :) csak a vége lett egy picit elsietve. mármint a fürdős rész. de amúgy tetszett :D ügyes vagy

K írta...

OMG, nagyon jó lett! mégmégmégmég! :D wááááááááááá erre nincsenek szavak!! Várom a kövit! :) <3

Névtelen írta...

szia. tegnap este találtam rá a blogodra, és ma reggel be is fejeztem:) egyszerűen nem lehet vele leállni, siess a következővel!